Bandi az USA-ban.

Az elmúlt több, mint egy hetemben megint sikerült egy életreszóló kirándulást lezavarni. Az ösztöndíjszervezetünk, a HAESF, szervezett egy háromnapos tanulmányutat Las Vegasba, melynek témája Las Vegas gazdaság és turizmusa volt. Ennek keretein belül business meetingekre járkáltunk napközben, este pedig a világ legelegánsabb éttermeibe és előadásaira. De kezdjünk mindent szépen a legelején.

Március 26-án reggel repültem le Eugene-ból Vegasba (Salt Lake City-ben át kellett szállnom ez utóbbi is megérne egy misét a mormonok miatt). Itt találkoztam a többi HAESF-es cimborával. Külön poén volt, hogy a Miss America választást is épp ekkor tartották Vegasban (illetve ápr 11-én fogják), de a jelöltek már kezdtek megérkezni a városba, szóval minden jóravaló magyar legény készített egy fotót legalább eggyel. Én Miss New York-ot szemeltem ki, aki nagyon kedves volt, de a fotó valamiért borzasztó homályos lett :( De semmi baj, remélem ő nyeri majd, és így április 11-től verhetem magam arra, hogy van közös képem Miss Americával :D

A reptéren bepattantunk egy shuttle-buszba, ami a hotelünknél tett le minket. A hotelünk a legendás Stratosphere volt, amiről már írtam a decemberi blogbejegyezésemben, ez az a hotel, aminek van a hatalmas tornya. A szobánk elfoglalása után (én Tomival kerültem egy szobába, akinek nagyon ajánlom a blogját) egy gyors városnézés, majd csaptunk egy gyors átöltözést és felmentünk a torony tetején lévő étterembe az üdvözlő vacsorára. Hogy milyen élmény egy 300 méter magasban lévő, teljes egészében körbeforgó, az üvegablakai miatt teljes Vegasra látképet adó étteremben nekilátni a vacsorához, azt ha akarnám sem tudnám szavakba önteni. Azt már ne is részletezzük, hogy az étterem az egyik legpuccosabb, amiben életemben jártam (elég annyi, hogy az étlapról a homárral töltött fürjet választottam...), na de az hogy ilyen magasan van és az egész körbeforog a tengelye körül, az már tényleg a felfoghatatlan kategóriába teszi. A vacsora után felmentünk a torony tetejére, ahol a Stratosphere három legnagyobb látványossága kap helyet. Itt van az Insanity Ride, amikor is 300 méter magasban kilógatnak Vegas fölé, alattad a nagy semmi és elkezdenek pörgetni mint az őrült. Továbbá van itt egy hullámvasút, ami a semmibe tart - azaz beleülsz és kilőnek, olyan mintha kirepítenének hogy lezuhanj a toronyból, persze a zuhanás előtt egy centiméterrel megállítják... Mi a harmadikat próbáltuk ki, a legendás Big Shotot, ami a világ legmagasabban fekvő (329 m) ilyen őrülete. A lényege, hogy belültetnek egy székbe és kilőnek az égbe. Hogy milyen érzés kilövetni magadat Las Vegas tetején 30 méter magasba, azt ismét csak nem tudom leírni. A legdurvább, hogy miután kilőttek és elkezdesz visszazuhanni, érzed hogy semmi nem tart a székedben csupán a biztonsági öv. Visszagondolni rá is borzongató. Ezután a csoport kevésbé fáradt részével kimentünk élvezni a vegasi pörgést, iszogattunk a stripen (itt legális, elvégre ez Vegas!), benéztünk pár kaszinóba (Circus Circus), aztán mindenki ledőlt a másnapi zsúfolt programok miatt.

A csütörtöki napot azt hiszem, soha életemben nem fogom elfelejteni. A Wynn-be látogattunk el, ami Las Vegas legelitebb szálloda/kaszinó komplexuma immár két éve. Lazán a tulajdonosa, Steve Wynn nevét viseli, aki saját maga is egy márkanév Vegasban - lévén övé a fél város, az olyan kaszinók, mint a Venetian és a Mirage is. A fényűzés, ami a Wynnben megy, józan ésszel már-már nem befogadható, de erről mindjárt bővebben. Szóval itt a hotel HR-es hölgyeménye fogadott minket és válaszolt minden kérdésünkre. Megtudtuk, hogy ebben a kaszinóban 9.000 alkalmazott dolgozik (!!!), valamint azt is, hogy 2. 7 milliárd dollárba került a felépítése, de ezt az összeget kevesebb, mint egy év alatt vissza is termelte... Az ilyen részleteknél mindegyikünk agya kezdte ledobni az ékszíjat, de ez még semmi volt ahhoz képest, ami ezután jött. Ugyan is maga a hotel igazgatója, egy Evan Spiegel nevű ZSENIÁLIS alak vezetett körbe minket az egész komplexumon, jó két órán keresztül. Azt nem tudom, hogy a supervisoraink hogyan vették rá, hogy ő maga tartson előadást, de az tény, hogy ott állt előttünk Las Vegas egyik legnagyobb, legfontosabb embere és teljesen közvetlenül, kendőzetlenül mesélt bármiről, amit kérdeztünk. Las Vegas a világ legnagyobb pénznyelője, ez senki számára sem titok, és ezek tökélyre fejlesztették az egészet. Az alap, hogy egy 20$-os üveg bort nem adnak el 600$ alatt (!!!), de elárulta, hogy a legtöbb állásért az alkalmazottak fizetést sem kapnak - ugyanis a borravalókból naponta több ezer dollárokat keresnek. Lementünk a hotel exkluzív klubjába, a Trystbe is. A klubnak saját mű-vízesése van, valamint Evan megsúgta hogy privát partikon itt fel szokott lépni akár Enrique Iglesisas és a Maroon 5 is. Felvitt minket a hotel egyik legdrágább lakosztályába is (sokezer dollár/éjszaka), ahol elmesélte, hogy miket csinálnak a vendégek - lazán kettétörik a tízezer dolláros márványasztalt, telemocskolják a szintén baromi drága szőnyeget, luxuskurvákat hoznak fel, akik dugás után meglopják őket, és minden, amiről csak hallottunk. Nagyon fontos részlet: a Wynnben leszarják, milyen gazdag vagy, a lényeg, hogy kaszinózz. Ugyanis Evan barátunk simán lepattintotta már Tom Cruise-t és Bill Gates-t is, amikor szobát akartak foglalni, lévén köztudott róluk, hogy nem élnek a szerencsejátékkal - hiába gazdagok. Szóval a szobáikat odaadta nevenincs, de játékszenvedélytől fűtött kínai üzletembereknek, akik ott is hagytak pár százezer dollárt a kaszinóban aznap este... Ja, ki ne felejtsém azt a kis nüanszot, hogy Vegas egyetlen Ferrari/Maserati kereskedése is itt, a Wynnben kapott helyett, oda is levitt minket az ürge. Inkább nem is ecsetelném, milyen verdák álltak itt, mert a szívroham kerülget, mégha csak visszagondolok rá, akkor is. Kérdésünkre, hogy mégis hány Ferrarit adnak el itt, Evan válasza: havonta legalább 20-at. Erre sem ott, sem azután és valószínűleg soha nem is fogok tudni semmit mondani.

Innen a Las Vegas Chamber of Commercebe vitt az utunk (azaz Las Vegasi Kereskedelmi Kamara), itt egy érdekes kerekasztalbeszélgetés folyt Vegas fejlődéséről és az új vállalkozások esélyeiről. Mint kiderült, itt nem kötelező kamarai tagnak lenni, mint otthon, bár tény hogy a vendéglátás és a kaszinó üzletág mellett nem sok minden él itt meg a sivatagban, talán csak a kutatócégek valamint a napenergiával foglalkozó központok.

Este vacsora a Caesar's Palace nevű hihetetlen kaszinóban (nagyon-nagyon durva hely), ezen belül is a Cheesecake Factory nevű étterem (túrótorta-gyár... aki ismer, tudja hogy a túró nálam mindennél előrébb való, szóval...). Míg az asztalomra vártam a többiekkel, volt szerencsém látni Krystal Stealt, amint a kaszinóba lévő boltokban mászkál két testőr-szerű egyénnel. Ő egy pornósztár (ja, Vegas az amcsi pornó központja is), de élőben nagyon le volt robbanva. De legalább láttam:)

Vacsora után elmentünk a Venetian-be (ez az a kaszinó, amihez egy az egyben lemásolták Velencét, gondolákkal, Sóhajok hídjával, mindennel) hogy megnézzük a hírhedt Blue Man Group műsorát. Ez arról szól, hogy kijön három kékre festett fazon és csinálják a showt, de hogy mekkorát... Le sem tudom írni, majd teszek fel róla videókat, csak ne piszkáljon senki, hogy nem hiszi el.

Hamarosan folytatom. Ja, és ez csak két nap volt a 8-ból :)

(Még zárójelben a végére ennyit: négy napom van még hátra az USA-ban, ami nagyon elszomorító. Valószínűleg szarul eshet egyeseknek ezt otthonról olvasni, de nekem nagyon bejött, ami itt van és simán el tudnám képzelni itt a további életemet. Körülbelül három hónap kellett hozzá, hogy megoldódjanak a honvággyal-, magyar nyelvvel és kajával kapcsolatos gondjaim, azóta minden a legnagyobb rendben. Volt. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy másik országba lesz honvágyam, és tessék, erre itt van. Ez is egy olyan érzés, amit senkinek sem kívánok.)

Nos akkor jöjjön a folytatás. Tehát jött a péntek. A reggeli program egy hatalmas kajálás volt a Las Vegas Hiltonban, egy bődületes all-u-can-eat keretein belül. Ez magyarul ugye a szabadszedést jelenti, ami úgy néz ki, hogy ki van téve kb. 100 féle (de lehet, hogy több) kaja, a süteménytől a nyers lazacig, és 13$ befizetése után neki lehet látni, ahogy tetszik. Innen megint egy nagyon izgalmas meetingre mentünk, a Las Vegas Convention and Visitors Authority-be. Itt találkoztunk egy újabb nagykutyával, aki elmagyarázta hogy ez a szervezet felelős Vegas image-ért, ők találták ki a szlogent (What happens in Vegas, stays in Vegas valamint SIN CITY :) és ők turizmuson kívüli látogatók idevonzása is (tárgyalások, meetingek, expók, stb.). Természetesen ez a fickó is mondott olyanokat, hogy csak lestünk. Például, hogy Vegas a második legismertebb márkanév a világon (nem vicc, az első a Google), és gyakorlatilag a hiredtésre minimálisat kell költeniük, ugyanis a város eladja magát - pusztán szájhagyomány útján. És mennyire igaza van! Ki ne hallott vlna Vegasról? Mindenki, és titkon egyszer mindenki el is akar oda menni (megsúgom, hogy nagyon-nagyon érdemes...). Ezután levitt minket a kiállítási térbe, ahol épp egy telekommunikációs expót raktak össze. Maga a tér valami hihetetlen méretű volt, és itt tartják minden évben a legendás AVN Expo-t is. Ezt nem kommentálta különösebben az úriember, csak annyit mondott, hogy látott már ott érdekes dolgokat, haha.

Innen mentünk vissza a búcsúvacsorára a Wynnbe, a Corsa Cusina nevű étterembe. Hát ez sem egy SZOTE Menza volt, az biztos. Ilyen eleganciát és kajákat. Parmezános borjúszeletet rendeltem, ha már megtehettem. :) Ahogy Joki is írta a blogjában, a pincérünk 300 dollár borravalót kapott a kiszolgálásért, azt hiszem, ez jól példázza, hogy mennek a dolgok Vegasban. Ezután felgyorsultak az események, ugyanis Piros, Peti és én vettünk jegyet a kedvenc bandánk, a Bad Religion koncertjére, akik a városban játszottak aznap este. Taxiba be, el a legendás House of Blues-ba (ez több államban is megtalálható, akár egy McDonalds). A vegasi HoB a hihetetlen Mandalay Bay nevül hotel/kaszinóban kap helyet, kicsit fura is volt ide punkkoncertre menni. A beengedés röhejes volt, a fényképezőinket 2$/darab áron le kellett adni, sorbanállás, motozás. Mikor bementünk még a Strung Out játszott, gyors átszerelés után feljöttek a punk keresztapái a színpadra és belecsaptak a Fuck Armageddon... This is Hell című alapvetésbe, amiből egyből következett a New Dark Ages. Hát fülig ért a szánk, de a két szám után el kellett mennünk. Hogy miért? Mert a program része volt a La Reve című műsor megtekintése a Wynnben, de a kettő sajnos nagyjából egy időben volt, így szépen vissza kellett taxiznunk. Két szám után otthagyni a koncertet, amire 10 éve el akartam menni kissé szívfájdító volt, de ami ezután jött a La Reve képében, az mindent felülmúlt.

La Reve. Egyszerűen ezt már tényleg nem tudom leírni, mert nem lehet. Képzeljetek el, hogy bementek egy hatalmas arénába, aminek a közepén van egy hatalmas medence. A medence közepén van egy színpad, ami hol előbukkan, felemelkedik akár 15 méter magasba is, aztán visszasüllyed a víz alá. Nos ezen adják elő a produkciót, amiben van minden: hihetetlen légtornász-mutatványok, szinkronúszás, profi táncbetétek és az egész egy borzasztó szépen megkomponált (és egy komplett zenekar által élőben előadott!) zenére épül, sőt még története is van... Most jövök csak rá, hogy ezt tényleg nem lehet leírni, ide videók kellenek.

A La Reve utani totális kábulatot a kaszinóban igyekeztem levezetni, buktam egy csomót, de hát ez Vegas :) Csaptunk egy villámalvást, reggel búcsúzkodás a többiektől és négy cimbivel együtt nekivágtunk Phoenixnek. Phoenix a szomszédos Arizona állam fővárosa, nagyon közel van a mexikói határhoz. Arizonáról tudni kell, hogy teljesen sivatag, akárcsak Nevada, viszont a nagy részét kitevő Sonoran sivatag sokkal eseménydúsabb, mint a tök lapos és kietlen Mohave. Itt latni azokat a tipikus vadnyugati, 4-5 méter magas kaktuszokat is - ezeknél persze muszáj volt fényképezkedni. Ja, ha már ott voltam, meg kellett nézni, hogy tényleg van-e benne víz, és tanúsíthatom, tele van vele (csak kissé zölden folyik elő belőle). Arizonában az első komolyabb megállót Wickenburgban tettük, ami egy történelmi város, ami annyit takar, hogy egy az egyben westernfilm az egész. Mindent meghagytak úgy, ahogy 100 évvel ezelőtt állt, ki van állítva az ősrégi gőzmozdony, megvan minden régi épület (többek között a fodrászat, ami még mindig hacienda hairsalon néven fut), mindennek a tetejébe mindenhol cowboykalapos emberek mászkáltak. Frenetikus élmény volt!

Továbbindultunk Phoenixbe, de kénytelen voltunk ismét megállni mert esemény volt útközben :) Egy motoros fesztiválba botlottunk. De nem ám magyar stílusúba, ahol unatkozó milliomosok lemotoroznak meghallgatni Deák Bill Gyulát, hanem igazi amerikaiba, értsd mindenhol Harleyk és olajbűzös, kivarrt, felvarrós-bőrmellényes emberek, a színpadon Lynyrd Skynyrd (kb. a helyi P. Mobil) feldolgozásokat játszó banda, déli zászlók, patkódobálás (még ilyet...), tonnaszámra fogyó sör, meztelenül pózoló szőke bombázó a Harleyn és minden, amit csak a filmekben lehet látni. Ki ne felejtsem, hogy az egész egy ranchen volt megtartva. El is töltöttünk itt vagy 6 órát, annyira jól éreztük magunkat. Valami megfoghatatlan érzés volt magyarként ott lenni egy ilyenen, a Sonoran-sivatag kellős közepén, lent a mexikói határnál...

Irány Phoenix. Gyorsan foglaltunk egy hotelszobát a belvárosban, majd a nyakunkba vettük az éjszakai életet. Bár nem volt nagy pörgés (mint kiderült, a belváros buliszempontból nagyon rossz, van egy Scottsdale nevű bulinegyed itt, oda kellett volna menni csak hát nem tudtunk róla), azért én jól éreztem magamat. Meg mindig jól esik helyiekkel megismerkedni és spanolni.

Másnap elmentünk felfedezni a belvárost. Nem volt gyenge itt mászkálni, gatyarohasztó melegben. Phoenix nekem nagyon tetszett, ami nagyon érdekes, hogy teljesen kihalt volt a belváros, nem tudom hová tűntek az emberek. Pedig ez az USA ötödik legnagyobb városa. Volt pár nagyobb látnivaló, mint pl. a Chase Field (Arizona Diamondbacks - baseball) és az US Airways Center (Phoenix Suns - kosár) otthona, továbbá láttunk egy gyönyörű mexikói templomot, a helyi szabadkőműves-páholyt, fagyiztunk hatalmas pálmafák tövében, egyszóval ász volt. Végül közösen megszavaztuk, hogy kinézünk a helyi állatkertbe, csak úgy. Itt fekszik a Hole-in-the-Rock nevű különleges sziklaformáció is, azonban az állatkert nevezetessége, hogy úgy van berendezve, mintha a sivatagban mászkálna az ember. Nagyon hangulatos! Az állatkertben lévő állatok nagy része megtalálható a pestiben is, viszont voltak vidrák, sivatagi békák (merthogy ilyenek is vannak, ahogy sivatagi teknősök is), valamint láttunk mexikói farkast is, amiből a világon összesen már csak 200 példány él.

Visszabuszoztunk a szállásra, majd ki a reptérre. Innen én a Petivel New Yorkba vettem az irányt, de keményen szoptunk, ugyanis a gépünk 3 órás késéssel indult és kárpótlásul csak vizet adtak a reptér emberei. Grrr!!! A kényelmetlen és unalmas repülőút után elmentünk NY Queens nevű negyedébe, ahol Peti lakik és derekasan átaludtuk az egész hétfői napot. New Yorkba azért akartam eljönni, mert mindenki hangsúlyozta, mekkora a különbség a nyugati és a keleti parti Amerika között. Hát igen, most már tudom, hogy valóban hatalmas.

De először New Yorkról dióhéjban: amikor általában NY-ról beszélünk, az alatt Manhattant értjük, ámde a város 5 nagy kerületből épül fel (Bronx, Brooklyn, Queens, Manhattan és Staten Island). Valóban Manhattenben van a legtöbb ismerős dolog (Times Square, Empire State Building, ex-WTC, stb.), de például Queens (ahol megszálltam) teljesen másmilyen volt, engem kissé Angliára emlékeztetett a kis egyemeletes, összeépített házakkal.

Szóval kedden Peti bement dolgozni és meg nekiláttam a városnak. Bemetróztunk a Times Square-ig, így ezt néztem meg először. A nálam lévő turistaköny szerinte ez New York egyik legtúlértékeltebb helye, és azt hiszem, igaza van. Tele van hirdetőtáblákkal és turistákkal (mint én), akik várják a csodát :-D Zsúfolt (ahogy Manhattan minden része), de legalább mindenhová el lehet innen jutni. Innen a Rockefeller Centerhez mentem, ami az egyik legnagyobb felhőkarcoló itt és egyben az NBC (a legnagyobb amcsi TV-adó) központja. Belestem a New York Public Librarybe is netezni. Ez azért tetszett nagyon, mert itt forgatták a Holnapután című film egy részét is és pont ugyanazokban a termekben ücsörögtem, amiket abban elöntött a víz. Aztán elmentem az ENSZ-központba is. Na ez teljesen kész volt. Azokban a termekben mászkáltunk, amiket mindig csak a tv-ben lehet látni, sőt a biztonsági tanács termében megtaláltam Hungary biztosainak a helyét is. A túravezető közben végig kiselőadást tartott, többek között ilyenekről, hogy az ENSZ évi 7 milliárd dollárt tud lefegyverzésre költeni, ellenben a világ országai évi 780 milliárdot (!!!) költenek felfegyverzésre... :( További adalék az ENSZ-ről, hogy a jellegzetes épületkomplexumból a nagy, magasban nincsen semmi érdemleges (csak irodák), van mellette egy kevésbé látható alacsony, abban van az összes tanácsterem.

Ha már NY-i nevezetességek, akkor innen elmentem az Empire State Buildingbe. Liftbe be, 80 akárhány emeletet föl és íme ilyen kilátás fogad. Mondjuk kissé lehúzós, hogy magát az épületet jelenleg felújítják így semmi látnivaló nincs benne, sőt az összes felső emelet szét van kapva kívül-belül. A következő állomásom a Madison Square Garden volt (egy hatalmas aréna), de ide nem engedtek be, mert meccs volt.

Ezután találkoztam a két NY-ban melózó Petivel, és elmentünk mindkettőjük melóhelyére. Lukács Peti egy stúdióban melózik (többek között egy csomó Troma filmet itt kevertek :), és mikor bementünk épp felvétel is volt, egy énekes-gitáros csajszi vette fel a szólódalait. Ami nagyon durva volt, hogy ebben az épületben van Puff Daddy (jóóóóóó, tudom hogy már P. Diddy :) stúdiója is, és egy pár feka épp akkor vett is fel éppen valamit. Szóval, kimásztunk ennek az épületnek a tetejére pár sör társaságában és eldumáltunk jó hosszan. Akkora élmény volt ott ülni a tetőn, körülöttünk mindenhol felhőkarcoló, utasszállítók húznak el minden percben, ráadásul épp ment le a nap. Innen elmentünk még a másik Peti cégéhez is, a Boston Consulting Group zseniális irodaházába, ahol megismerkedtünk a legmodernebb kávéfőzőkkel és irodai forgószékekkel :) A kilátás innen New Yorkra fantasztikus.

Az utolsó NY-i napomat a World Trade Center romjainál kezdtem. Nem sokat lehet belőle látni, mert egy nagy kerítéssel el van kerítve és építkeznek a helyén - nem kell aggódni, csak egy emlékparkot készítenek, a két torony helyére két speciális szökőkutat tesznek majd. Azért nagyon sajnáltam a körülöttem lévő síró amerikaiakat, tényleg nagy tragédiája lehetett ez a nemzetnek.

Innen nem messze van a Wall Street, az amerikai pénzvilág központja. Itt először a végén lévő Trinity Churchöt látogattam meg (fura a karcolók között egy ilyen templom), majd lesétáltam a NY-i tőzsdéhez és a Szövetségi Jegybankhoz is, valamint a kulikus Wall Street 40 szám alá - ez az épület egykor a világ legmagasabbja volt, ma Donald Trumpé, ahogy fél Amerika is.

Megnéztem még a NY-i városházát is, valamit mászkáltam egyet a közvetlen közelében lévő PACE egyetemen is, valamit a Brooklyn-hídon. Láttam tibeti emigránsokat tüntetni Kína ellen az utcán, na ez nagyon durva volt.

Innen visszamentem a Times Square-re, megkeresni a híres-hírhedt Debt Clockot. Ahogy olvassátok, ez egy óra, ami az államadósság növekedését mutatja egy kijelzőn, percről percre. Amikor én ott jártam, bőven 9 trillió (!!) dollár felett járt és percről-perce nőtt az összeg... érdekes még, hogy mutatja családokra lebontva is az összeget, ez akkor 78.000$ volt. Na erre mondanám azt, hogy ez beszarás... kíváncsi vagyok, Budapesten mikor lesz ilyen.

Lementem még a Central Parkba, de az nem tetszett, elvégre csak egy park... innen folytatom.

Tragikus módon a következő sorokat már a repülőgépről írom, épp Calgary fölött járunk (Kanada). Szóval ott tartottam, hogy a Central Parktól nem estem hanyatt, szóval helyette lementem a Lower East Side-ra. Ez a kerület a NY hardcore mozgalom szülőhelye, a célpontom a legendás CBGB's klub volt, ahol gyakorlatilag minden kezdődött. Azonban a metróból feljőve rögtön fogadott egy másik látványosság, a Billy's Antiques nevű kultikus bolt. Tényleg nem tudom hol, de már hallottam mekkora dolgokat lehet itt kapni és nem is tévedtem. Van bent például 30 kilós arannyaklánc, egész falas Hannibal Lecter-portré, horrorfilm-kellékek, eredeti San Diego Chargers sisakból átalakított telefonkészülék, az autópályáról leszerelt New York feliratok, kitömött bölény és még az isten tudja micsoda. Jót beszélgettem a tulaj Billyvel is, aki sokat hallott már Budapestről és mindenképpen jönni akar egyszer üzletelni. Ők igazítottak el a CBGB's-hez, ami nem meglepő módon a Joey Ramone Street szomszédságában fekszik. Sajnos mára nem sok maradt belőle, épp átalakítás alatt áll, viszont az egykori galériájába be lehet menni és lehet fényképezni az egyetlen megmaradt felirattal. Akit érdekel a klub története, az katt ide. Egy-két utcával lejjebb feküdt egy másik városi legenda, a Hell's Angels nevű motorosklub főhadiszállása, hát őket is meglátogattam. Róluk is hosszú lenne beszámolni, de ide kattintva tájékozódhattok róluk a neten. Hát ezzel és egy kiadós alvással ért véget a new york-i kirándulásom. A hazaút förtelmesen hosszú és kényelmetlen volt, de az eugene-i reptéren történt valami ami ismét pótolta a sok fáradságot. Szóval lespanolt velem egy fekete fickó, és elmondta hogy épp jön az egyetemre előadást tartani. Amúgy a Harvardon tanít antropológiát. A legdurvább az volt, amikor bemutatkozott és kiderült, hogy a neve Lóránd... mint kiderült, bár született amerikai, az édesanyja a Sándor Lóránd (híres pszichiáter) iránti tiszteletéül adta neki ezt a nevet. Mik vannak! Másnap elmentem az előadására is, nagyon jó fej volt, az afrikai voodooról és törzsi vallásokról szólt. Az utolsó napjaim persze búcsúzkodással és pakolással teltek. Szombaton még ellátogattam a közeli Hayward Fieldre, ami egy legendás atlétikapálya, itt készültek fel annak idején olyan sportolók mint Steve Prefontaine aki a mai napig Amerika egyik legjobb sportolójakén és Eugene büszkeségeként van számomntartva. És persze itt volt edző Bill Bowerman is, aki a Nike alapítója lett tanítványával, Phil Knighttal együtt. Éppen egy egyetemek közötti atlétika verseny folyt, szóval néztük a távolugrást, gerelyhajítást, kalapácsvetést. Az otthoni egyetemenek miért nincs ilyen? Innen átmentem a Museum of Natural and Cultural Historybe, ami Oregon ősi gyökereiről szól, főleg az indiánokról. Itt olyan kiállítás volt, hogy az félelmetes. Sosem tudtam például, hogy az indiánok hogy kerültek Amerikába, de itt kiderült hogy az utolsó jégkorszak végén föld egy földnyelv Szibéria és Kanada között, és azon szépen átslattyogtak. Mit ne mondjak, félelmetes volt 12.000 éves indián tárgyakat nézegetni - fegyverek, kőedények, gyékényből font cipők és így tovább. Oregon szent hely az indiánoknak amúgy. A Crater Lake 7000 évvel ezelőtti felrobbanását a mai napig őrzi a kulturájuk, a mai napig utalnak rá nyelvükben, azt hiszem olyasmi lehet nekik mint a kereszténységben az apokalipszis. Csak azt sajnálom hogy az amerikaiak kiirtották őket szinte teljesen, Oregon eredeti 300 törzséből ma már csak 9 van jelen, ők is csak rezervátumokban. Szombat este Szilárdhoz mentem búcsú-házibulira, ami nagyon szépen sikerült. Vasárnap tragédiába illő hangulat, pakolászás, búcsúkajálások este pedig csak az agyalás és semmi alvás. Ezt a számot meghallgattam vagy ezerszer. Reggel egy búcsúreggeli a legjobb barátokkal (a hangulat tragikus volt, de komolyan), majd egy utolsó elbúcsúzás a munkahelytől (szintén...), aztán a munkatársam elvitt Portlandbe és felültem a gépre. Jó lenne írni egy összegzést erről az egész USA tripről. Ami hiányozni fog innen: gyakorlatilag minden. Az új ismeretségek, a megszámlálhatatlan lehetőség az élet minden területén és persze a jólét. Egy dologban biztos vagyok: sokkal többet próbálok meg utazni ezek után. Az ilyen helyek mint Las Vegas, California, Arizona, vagy akár az oregoni óceánpart örökre megváltoztattak bennem valamit. Aztán rájöttem arra is, mekkora dolog a nyelv: egy dolog az anyanyelv, és joggal lehetünk rá büszkék, de új dimenziók nyílnak meg, amikor az ember átutazza a fél világot és ott is meg tudja értetni magát, és mindenről tud beszélni, ugyanúgy tud poénkodni, tárgyalni vagy mélyenszántó beszélgetéseket folytatni, akárcsak otthon. Az biztos, ha egyszer lesz egy büdös kölköm, beléverek legalább két nyelvet. Mire jöttem még rá? Hogy mi ugyan Magyarországon jellegzetesen rasszisták és idegengyűlölők vagyunk (szép...), de igazából az emberi fajnak egy nagy közös jellegzetessége van: bőrszín, nemzetiség, hovatartozás ide vagy oda, az emberek a világ minden táján kedvesek és jó fejek, és szerintem alapvető emberi tulajdonság a kíváncsiság más kultúrák iránt. Ezer árpádsávos zászlót nem adnék olyan élményekért, mint amikor összebarátkoztam egy szőuli gyerekkel, vagy Phoenixben, a sivatag közepén összespanoltunk egy angol lánnyal, vagy halálra szívattuk egymást a kínaiakkal a pingpongedzésen vagy amikor a néger munkatársaim meghívtak arra a bizonyos Kwanzaa-ra és csak lestem ki a fejemből. Tudom, bizonyára zsidó vagyok... meg köcsög is.... ------------------- Hát eddig készült el a blog Amerikában. Így három hónap itthon tartózkodás után majd leírom, mit is gondolok most.

El leszek tunve jopar napig, mert utazgatok. Igy fog kinezni a dolog:

Marcius 26-28: Las Vegas (tanulmanyi kirandulas :)
Marcius 29-30: Phoenix (turistaskodas)
Marcius 31-Aprilis 3: New York (szinten)
Aprilis 04-07: Eugene (pakolas es bucsubulik)
Aprilis 8-az idok vegezeteig: Békés (jaj...)

Azert emailt kuldjetek esatobbi.

Az USA valasztasi lazban eg, ez tagadhatatlan. Harom eselyes jelolt van a posztra, ebbol a ket demokrata tolja magat igazan eloterbe, Hillary Clinton es Barack Obama, am sokan befutonak tartjak a republikanus (azaz Bush-vonalat koveto) John McCain-t is. Egy a lenyeg, Bushnak mennie kell, gyakorlatilag minden epeszu utalja azert amit az orszaggal tett, es amugy is lejar a masodik ciklusa. Szoval penteken Eugene-be latogatott Barack Obama, az egyik demokrata jelolt (es nagyon ugy fest, hogy a legnepszerubb, es legtutibb befuto). Egy nappal elotte talalkoztam az amerikai-magyar baratommal, Kennel, aki a foldrajz tanszeken melozik es mondta, hogy a titkosszolgalat mar aznap ott volt es minden tervet bekert toluk az egyetemi epuletekrol. Meg kellett tervezni ugyanis, hol legyenek a mesterloveszek.

Szoval eljott a pentek este. Obama az egyetemi kosarcsarnokban, a MacCourtban (megkurt :) tartott a beszedet, este 9-kor. Odamentunk este 8-ra, hogy legyen helyunk, de kiderult hogy mar reg keso, es csak azok jutottak be, akik delutan 3 (!!!) elott erkeztek. Allitolag tobben jottek el ra, mint aznap reggel Portlandben. A kivul maradt tobb ezer embernek Obama elmondta a benti beszede leroviditett verziojat gyorsan, ezt lattam en is. Ez kb. arrol szolt, hogy rossz idoket elunk, kevesen elik az amerikai almot es ennek valtoznia kell, valamnit Isten aldja Amerikat. Szoval tipikus valasztasok elotti duma. Lekameraztam az egeszet, majd otthon megmutatom. Szamomra a legmeglepobb az orulet volt, ami az arcot ovezi. Az orjonges, ami a csarnokbeli beszede alatt ment, leirhatatlan. Eskuszom, hogy a fold is beleremegett, amikor belepett az epuletbe, ugy uvoltottek az emberek.

Szombaton elvittem az amerikai barataimat (Drew, Ben, David) a kozeli Albanyben levo magyar etterembe (Novak's - isteni egy hely). Nagyon bejott a sracoknak a cucc (gulyas, langos, toltott kaposzta, rantott hus, dobostorta). Persze a legjobb az volt, amikor odalepett egy idos neni az asztalunkhoz es megkerdezte, hogy na ki van itt Magyarorszagrol? O volt Matilda neni, az etterem tulajdonosa. Szerintem mar 80 folott van siman, de meg mindig gyonyoruen beszelt magyarul. Termeszetesen '56-ban menekultek el ok is a ferjevel, Pecsrol. Kerdeztem tole, hogy megbanta-e valaha hogy elmenekultek es mondta, hogy soha... Azt mondta, negyszer voltak otthon '56 ota es amit ezek soran lattak, eleg ahhoz hogy az amerikai letelepedest jo dontesnek erezzek. Igy, hat honap kinttartozkodas utan, teljesen meg tudom oket erteni. Erot, egeszseget kivantunk egymasnak, tenyleg nagyon orult nekem es en is neki. Ben baratom imadja a tortenelmet, es neki szemely szerint hatalmas megvilagosodas volt egy '56-os menekulttel talalkozni. Szerintem amikor a neni mondta neki, hogy elet es halal kerdese volt, hogy elhagyjak-e az orszagot (mert a ferje aktivan reszt vett a felkelesben), akkor tenyleg olyan fejett vagott a srac, mint aki eleteben eloszor jon ra, mennyire egyszeru az o elete az USA-ban es mennyire elkeserito mas orszagokban. Nyomtunk par csoportkepet aztan jottunk haza.

Az este megneztuk a TV-ben a 2008-as porno-oszkar atadot :D Na ez az, amit mindenkinek latnia kell. A kis beszedek, amit a dijataskor megejtenek a "szineszek", egyszeruen felejthetlenek. Valamint feljott a szinpadra Jenna Jameson is es bejelentette, hogy soha tobbe nem teszi szet a labait a kamera elott. Micsoda csapas! Amugy az este tobbi resze szolid iszogatassal telt, szuletesnapom alkalmabol. Ja, hadd koszonjem meg mindenkinek, aki felkoszontott!

Masnap husveti ebedre voltam hivatalos a munkatarsamekhoz. Ez kint volt a kozeli Coburg-ben. Kisse hulyen ereztem magamat, hogy ott volt a komplett csalad (kb. 20 fo) meg en, a magyar vendeg, de orultem azert hogy meghivtak. A kaja jo volt (a szokasos sonka es tarsai a menok itt is), viszont ugye itt nincs locsolkodas. Van helyette tojasvadaszat, ami szinten nagyon aranyos. A lenyeg, hogy a felnottek kimennek a kertbe es elrejtenek egy csomo tojast, a gyerekeknek meg ki kell rohanni es megkeresni mindet. Szoval jo volt, legalabb tudom, hogy a locsolkodas nem mindenhol divat.

Este jott az, amit mar regota vartam. HENRY ROLLINS. Ez az ember egy mitosz, egy ket labon jaro ikon. A punk legenda Black Flag enekesekent kezdte, a szinten alap Rollins Bandben folytatta, kivalo szinesz is egyben (hirtelen a Johnny Mnemonic jut eszembe, Keanu Reeves-sel), valamint zsenialis iro, TV-s es radios musorvezeto is. Ujabban pedig a spoken word mufaj legnagyobb alakja. Roviden, kijon a szinpadra es magyaraz. Mindenrol. Termeszetesen tarsadalmi-politikai toltetu az egesz, de rengeteget mesel az utazasairol (ez a ficko MINDENHOL volt!!!), egyszeruen jol esik hallgatni egy ilyen embert, aki ennyi mindent megelt. Tenyleg nagyon humoros es tanulsagos az egesz. 3 es fel oran keresztul mondta, es lett volna meg tovabb is, csak az emberek mar kezdtek hazamenni. Ami nekem kulonosen nagyon tetszett, hogy mennyire hangsulyozta, hogy igenis fel kell kelni a fotelbol, megcsinaltatni az utlevelet es utazni, amennyit csak lehet es megismerni annyi embert a vilag minden tajarol, amennyit csak lehet. Elkepeszto volt, amiket a sziriai, pakisztani, libanoni es del-afrikai utazasairol meselt. Ez a ficko ott volt Iszlamabadban, amikor Bhuttot meggyilkoltak, volt Nelson Mandela bortoncellajaban, beturnezta az egesz vilagot, raadasul total egeszseges (ki van gyurva mint a szemet, se pia, se cigi, se drog). Peldakepem, na.

Szoval az eloadas utan megvartuk az epulet elott, hogy alairassuk a jegyunket. Odamentem hozza, kezet raztam vele es beszelgettunk. Igy nezett ki:
- Szia Henry, Andras vagyok Magyarorszagrol, igazan jo volt az eloadas.
- Magyarorszag? Meg sem tudom szamolni, hanyszor jartam nalatok. Legalabb hetszer, eloszor '87-ben. Soha nem felejtem el. Budapest mennyire szep, igazan finom kajak, es gyonyoru nok! A kedvenc magyar zenekarom a VHK, egyszer meg turnera is elvittem oket, annyira szeretem.

Igen, ezt egy amerikai mondta. Durva, mi?

A kovetkezo lesz:

Pentek
Szombat
Vasarnap

Mindenkinek minden jot!

A hetvegen ami volt: eredeti mexikoi kajalda (csak spanyolul beszelo szemelyzet, kosz es mocsok mindenhol, agyvelovel toltott burrito, stb.), egy jobbfajta hazibuli mindenfele emberekkel (amerikai, norveg, nemet, holland, kanadai, magyar :) valamint hatalmas Wii-csatakkal (Super Smash Bros Brawl) es egy zsenialis ivos jatekkal megfejelve, szombaton Drew baratom szuletesnapi bulija (erre az elozo nap miatt kisse lehasznaltan mentem...). Vasarnap eletemben eloszor lattam azt a bizonyos ZapCar-t. Itt van rola egy kep is, hat erdekes, de legalabb elektromos.


Ja es ma ebedre Hungarian mushroom & potato soup-ot sikerult venni a sarki kajaldaban. Le is fenykepeztem a feliratot. Ami durva, hogy ez allitolag a legjobb leves a varosban. :) Na csocsi!

Penteken melo utan (jaj de rossz volt) kiallitasra mentem a DIVA Center nevu helyi muzeum-felesegbe. Az esemeny cime: Punk Rock Vitriol, es elvileg mar Budapestet is megjarta. Egy arc osszegyujtotte az utobbi 20-30 ev legfontosabb es legemlekezetesebb koncertplakatjait. Volt egy par, amit szivesen hazahoztam volna. Volt meg par erdekes kiallitas a helyen (pl. 100 meztelen no :), szoval jo volt, mivel ingyenes volt, ugy meg foleg.

Este par haverral elmentunk a Samurai Duck-ba, ami egy a sok helyi koncerthely kozul. Jatszott ez a banda, meg ez es vegul az Impaled, akik az utobbi evek legkegyetlenebb lemezboritojat (ne kattints ra, ha jot akarsz...) produkaltak. Nagyon jo volt, foleg amikor felgyujtottak a gitarjaik nyakat es ugy jatszottak, haha.

Szombat reggel elmentem venni egy fenykepezogepet, mivel az elozobe homok ment a sivatagban. Mindegy, ez szep halal, nem olyan gagyi mintha csak leejtettem volna vagy valami :) Itt is van a kezemben, ugyanolyan kis semmiseg mint az elozo (kiveve, hogy az Canon volt, az meg Sanyo). Egy nagy kulonbseg volt, hogy bar ugyanolyan a ket gep, ezt itt 69$-ert meg tudtam venni ujonnan (12 rongy HUF-ban), addig odahaza legomboltak erte 30 ezer forintot.

Szombaton eljott az ideje annak, amit mar fel eve halasztgattam. Egy kozeli 30.000-es kisvarosban(McMinnville) van kiallitva ugyanis a legendas Spruce Goose, ami evtizedekig a vilag legnagyobb repulogepe volt, es bizonyos tekintetben mind a mai napig a legnagyobb (szarnyfesztavolsagban biztosan). Gondolom sokan lattatok az Aviator cimu filmet, nos az ennek a megalkotasat dolgozza fel. A hatalmas gep csak egyszer repult, a probautjan, 1947-ben kenyszerleszallast kellett vegrehajtania. Erdekes modon ezt a vizen tette meg, mivel egy hidroplanrol van szo.

A gepnek az Evergreen Aviation Museum ad otthont. Maga az epulet kulseje is hihetetlen: egy hatalmas hangar, aminek a ket vege teljesen uvegbol keszult, igy megkozelitve mar latni az uvegen tul a Spruce Goose elkepeszto mereteit. Odakint rogton var egy F14-es meg egy Mig29, tudom ezeket otthon is lehet latni. Viszont odabent a Spruce Gooseon kivul van peldaul egy komplett urraketa, egy Messerschmitt a masodik vh-bol, aztan itt van a hires-nevezetes Flying Fortress, az Apollo-program holdjarojarol es a Liberty Bell urkapszularol nem is beszelve. Ez utobbirol csak annyit, hogy minden tiszteletem aze, aki ebben kepes volt visszautazni a foldre, aztan ott rohadni akarmeddig a tengeren, varva hogy valaki kivagja onnan. Ja, ki ne felejtsem hogy ki van allitva a Wright-testverek fele elso repulogep azonos masolata is. Hihetetlen, hogy alig 100 ev alatt hova fejlodott a repules.

Na de akkor Spruce Goose. Ez is egy olyan dolog, amit hogy meseljek el? Lefenykepezni sem tudtam rendesen, mert egyszeruen nem lehet belepasszirozni a kepbe, akkora... Maga a geptest merete is nevetsegesen nagy, de a ket szarny az igazi lenyeg. Legalabb 3-4x akkora, mint egy jol megtermett Boeing 747-ese.

Azon is sokat agyaltunk, hogyan hoztak ide ezt a gepet egyaltalan, mivel ugye repulni nem tud (a probaut utan leallitottak es eredetileg Californiaban volt, kozvetlenul a Queen Mary mellett Long Beachen). Nos az internet erre is megadja a valaszt: mind a ket esetben egyszeruen koreepitettek a hangart. Jo mi? Slusszpoen, hogy a gepre fel is lehet menni, sajnos csak a rakterbe, ami mar magaban is elmeny. Viszont nagyon lehuzos, hogy a pilotafulkebe csak kulon 50$-ert lehet bemenni (mikozben a belepo csak 10$). Szoval ez utobbi kimaradt, viszont akadt helyett mas.

A muzeum ugyanis erre a hetvegere bor- es gasztronomiai fesztivalkent is szolgalt. Nem tudom, kinek az agyabol pattant ki, hogy pont ide szervezzek, de meg kell mondjam, hatalmas elmeny volt elvegyulni a sok szaz ember kozott es mondjuk a Spruce Goose toveben kortyolni a jobbnal jobb borokat. Ki is probaltunk mindent, amit kellett, es azt kell mondjam, az oregoni bor verhetetlen. Az mar csak hab volt a tortan, milyen sajtokat adtak hozza. A primet egyertelmuen a kecskesajt vitte, amibe mogyorot kevertek. Ha csak ra gondolok, mar attol osszefut a nyal a szamban. Ja, egy nagy baj volt itt: fenykepezkedes kozben letettem a fenykepezom tokjat az egyik asztalra, es az alatt a 30 masodperc alatt, mig nem volt a kezemben, valami rohadt tetu ellopta... Oruljel neki akkor, te utolso szarhazi.

A muzeumhoz (mint altalaban minden amerikai muzeumhoz) tartozik egy IMAX-mozi is. Erdekes modon itt nem kupolara vetitettek, mint Portlandben, de igy is hatalmas elmeny volt a Fighter Pilot cimu film. Egy vadaszpilota-osztag kikepzeserol szol, lelegzetelallito legi felvetelekkel.

Jocskan benne voltunk mar az esteben, mire vegeztunk. A haverokkal innen Portlandbe vettuk az iranyt, jol megkajaltunk (a kinai negyedben :) es belevetettuk magunkat az ejszakaba. Tulzas nelkul az egyik legjobb este volt, amit buli-szempontbol itt eltoltottem. Vegigjartunk minden klubot, amit csak lehetett. Habar voltam mar bulizni nagyobb varosokban (Seattle, San Diego, Vegas, stb.), meg mindig nagyon lenyugozo mekkora porges van egy ilyen helyen egy szombat este. Es vegre talaltunk olyan helyeket, ami reggel 6-ig nyitva voltak es meg europai technot is nyomtak :) Nagyon-nagyon-nagyon-elkepesztoen-leirhatatlanul jo este volt.

Reggel 8-ra ertunk haza Eugene-be, azonnal doltunk is az agyba. Sajnos tul sokat nem tudtam aludni, mert Szilard (tudjatok, aki amerikai-magyar) baratomank megigertem aznapra, hogy csinalok neki valami magyar kajat ebedre. Brassoi apropecsenye lett belole, szerencsere nagyon jol sikerult szoval pozitivan kepviseltem kis hazankat :) Erre a napra volt meg egy ceges kajalas, este 6-tol. Ide mar igencsak elo halottkent mentem, de borzaszto jo volt a hangulat (mit ne mondjak, a vilag legrendesebb embereivel dolgozom egyutt amugy) es hat indiai kajat probalgatni sem volt semmi. Igazabol lovesem nincs, mi az amit rendeltem (hinduul volt az etlap :), de ez is egy olyan dolog, amit mindennap el tudnek viselni. Este 20:30kor doltem be az agyba es aludtam laza 11 orat.

Egyszoval minden a legnagyobb rendben. Ez is a baj, hogy tulsagosan rendben van minden, de ez mar egy masik tortenet. A legjobbakat.

Mult het penteken melo utan a munkatarsam kotelessegenek erezte, hogy elvigyen egy vietnami etterembe, mivel meg sosem voltam ilyenben. Hat mondjuk hogy is lettem volna... Szoval elmentunk, nagyon jo volt! Ilyen kajak voltak az etlapon, hogy "Bánh mì kẹp thịt" meg " Bún Bò Huế" szal elegge zsakbamacska alapon valasztottam, es vartam mit fog kihozni a pincerno. A vegeredmeny: egy hatalmas tal akarmi, benne teszta, csirke, es rengeteg szamomra ismeretlen dolog es fuszer, de akarhogy is, nagyon finom volt. Ilyen teat adtak hozza. Ezutan elmentunk meg iszogatni par helyre, voltunk egy igazi amerikai csehoban (billiard, country zene, motorosok, ahogy a Walker a Texasi Kopobol mar mindenki ismeri :), aztan elmentunk a Rock 'n' Rodeo nevu helyre. Itt minden faszi cowboynak volt beoltozve (cowboy kalap es bajusz - isten), a csajok meg mezitlab tancoltak. Itt lattam eletemben eloszor a legendas cowboy line dance-t. Sajnos nem tudtam lekamerazni, szoval szemleltesnek itt egy hasonlo video:

Ezutan haza. Reg volt mar olyan, hogy szombat este otthon maradtam, de most sikerult. Hetfon a masik munkatarsam elhivott egy pub trivia-ra. Ez is egy tipikusan amerikai dolog. A lenyege, hogy az emberek osszegyulnek egy pubban, csoportokat kell alkotni (akarhany fos lehet), van egy musorvezeto, aki muveltsegi kerdeseket tesz fel (minden korben 10-et), arra kell papiron valaszolni. Kozben persze megy az eveszet-ivaszat, mulatozas. Minden kor vegen ajandekokat sorsolnak ki, persze eleg gagyikat, de sebaj. Kivaloan ereztem magamat, annak ellenere, hogy alig tudtam 1-2 valaszt, mivel foleg amcsi vonatkozasban dorogtek a kerdesek (pl. melyik quarterback nyerte meg az X csapatnak az 1972-es SuperBowl-t...). A csapatomban a munkatarsamon kivul volt meg ket haverja, aki szabalyosan uszitottak, hogy probaljam ki az ismeretlen kajakat az etlaprol. Haha, lassan atmegy gasztronomiaba az egesz blog :) A lenyeg, a legtutibb valasztas: hamburger sliders.

Ez azt jelenti, hogy egy nagy burger helyett hoznak 5 kicsit, es odavagnak melle meg egy vagon sultkrumplit is. Nem tudom ez, miert jobb, mint ha egy rendes meretu burgert tolsz, de hogy menobb az biztos. :)
Ennyi. Ma este megyek erre a kiallitasra:

Es holnap most mar tenyleg megyunk megnezni a Spruce Goose-t, este pedig Portlandbe megyunk bulizni. Es egy honap mulva otthon vagyok, elvileg... Mindenkinek a legeslegjobbakat kivanom.

Csak egy rovid anekdota. Tortent valami, ami nagyon megerintett.

Szoval epp ebedelni mentem tegnap. A campus teruleten tagokat toborzott a Peace Corps (magyarul Bekehadtest). Bizonyara sokan hallottatok mar errol a szervezetrol. A lenyege, hogy az onkentes jelentkezoket (valami jol kamatoztathato szakma azert kell) 2 eves szerzodessel es minimalberes fizetessel elkuldik a vilag leglepusztultabb, legnyomorultabb helyeire dolgozni. Persze ez utana munkatapasztalatkent azert jol mutat es munkat keriteni is segitenek utana. Szoval odamentem a satorhoz, mert erdekelt a dolog, gondoltam rakerdezek hogy lehet erre jelentkezni. Alljon itt magyarul a beszelgetes, ami elhangzott:

En: - Udv. Hogy lehet jelentkezni onkentesnek?

PC: - Amerikai vagy?

En: - Nem. Magyar.

PC: - ????......... Bocs, akkor nem lehet. Ez nem nemzetkozi szervezet. Amerikai. Csak amerikai allampolgaroknak.

En: - Na de en ugy hallottam...

PC: - Azok nem tolunk voltak. Mas hasonlo szervezetek is mukodnek a vilagban. Japanban peldaul biztos. Szevasz.

En: - Na azert egy tajekoztato fuzetet elviszek, ha lehet.

PC: - A magyarok nem jelentkezni szoktak hozzank, mi kuldjuk oda az onkenteseinket, konyorgom...

Ennyi. Remelem ertitek, miert akadtam ki.

Egy gyors bejegyzes a hetrol. Csutortok este elmentunk megnezni a There Will Be Blood cimu filmet. IMDB Top 22-es helyezesehez meltoan hatalmas egy filmrol van szo, aki csak teheti nezze meg. Olyan hajnal 2 korul ertem vissza a mozibol. A lakhelyemen egyedul en voltam jozan es eber ezen a kesei oran, igy a bulizo lakotarsak - Mattel, a haz vezetojevel az elen - kiadtak a parancsot, hogy vigyem el oket a legkozelebbi Taco Bellbe. Nem sok kedvem volt hajnalban reszeg allatokat fuvarozni, de mivel jo haverjaim, megtettem. Visszatereskor volt nagy para: az utcankban egy kb. 15 fos tarsasag verekedett, de valami kegyetlen modon. Osszekoccantak a kocsijaikkal, ezen pattant ki a dolog, es szo szerint utott mindenki mindenkit, ahol csak erte. Tobb sem kellett Mattnek, a holtreszeg haveromnak, odaindult rendet kapni... persze csak csodaval hataros modon nem kapott egyet sem. Odamentem segiteni neki, de semmi nem volt kedvem egy idegen orszagban verekedesbe es esetleg rendorsegi ugybe bonyolodni, szoval csak szep szoval probaltam ravenni, hogy hagyja abba a hoskodest. Na es idefuzodik egy nagy sztori. Szoval odajon egy csaj az utcarol es mondja, hogy miert nem lepek kozbe. A szuper akcentusommal elmagyaraztam neki a helyzetet, hogy nem jo vizummal a rendororson kikotni, erre csak annyit mondott, hogy egy fucking pussy vagyok (azaz egy beszari kocsog). Kossssssssssssssssz!!!!

Na mindegy, a bunyo 15 perc, jopar veres jelenet es berugott szelvedo meg lampak utan abbamaradt es mindenki hazament aludni. Penteken vegre befejeztem egy melot, amivel mar harom hete veszodtem, szoval szep kis dogles lett a nap vege. Szombaton este a nyakunkba vettuk a varost, elmentunk egy speakeasy-be. Az elnevezes eredeterol bovebben itt, a lenyeg hogy ez egy jazz-hely volt, 3 arc tolta a jazzt. Kellemes volt, jol bekajaltunk es ittunk. A menurol a nemes egyszeruseggel World's Best Lasagne-nak nevezett cuccot valasztottam, hat ettem mar jobbat, de nem gond :) Este jartunk meg par fasza helyen, a Silvar Dollarben, az Indigo Districtben vegul a nevu diner-ben (tipikusan amerikai kajalda) fejeztuk be az estet. Itt olyan shake-t ittam, hogy mar fajt, annyira jo volt.

Most megy a Tv-ben az Oscar-atadas, rohanok is nezni.

A vegere meg ennyit, hogy a minap lattam a TV-ben Chris Farleyrol egy osszeallitast, a halala tizedik evfordulojara. Hat ha ez a srac nem volt minden idok legjobb komediasa, akkor nem tudom ki az... A Paul McCartneyvel keszult interjuja feledhetetlen, hihetetlen mekkora szinesz es humorista volt a srac.

Penteken olyan beteg voltam, mint a kutya, szoval este nem is mentem sehova, pedig szuletesnapi buliba voltam hivatalos :( Nagyon rossz volt otthon fetrengeni, de muszaj volt, mert nem akartam meg betegebb lenni. Masnapra szerencsere kutyabajom nem volt, delelott kiolvastam a legujabb konyvemet (Little Book of Conspiracies - fent van online is egy resze) is, este pedig Drewval elmentunk a kedvenc helyunkre, a mar jol ismert Indigo Districtbe. Ahogy mar irtam, a mai napig a legjobb erzes, hogy elmegyek egy helyre egy idegen orszagban es ismerosokkel talalkozom, es ez aznap este is megtortent. Az ilyesmi mindig rengeteget dob az amugy is altalaban eleg rozsas hangulatomon :) Aznap este lent voltak az Indigoban az egyetemi focicsapat, az Oregon Ducks jatekosai. Sokan mondtak mar nekem, hogy mekkora kultusz ovezi itt oket es most sajat szememmel is lathattam. Gyakorlatilag az osszes egyetemista csaj rajuk volt kattanva es a kozelukbe akart ferkozni, szo szerint hordakban kovettek a sracokat, eleg vicces volt. Nem maradtunk tul sokaig amugy, inkabb elmentunk egy jot enni (sajna Subway, de sikerult jol valasztani).

Reggel nagy nehezen sikerult felkelni, elmentunk a repterre a berelt autonkert, egy Chevy Cobaltert, majd nekivagtunk az oregoni oceanpartnak. Szegyen, hogy a Csendes-Ocean ezen partszakaszarol mennyire keveset hallani, sok oregoni is ugy gondolja, hogy ez a vilag egyik rejtett gyongyszeme. Es tenyleg az. Minden tiszteletem a kaliforniai partoke, de ez szavakkal leirhatatlan. Talan ez a video tudja erzekeltetni:

Nem tudom kifejezni azt az erzest, amit akkor ereztem amikor ott alltam a hatalmas sziklak toveben, es csak hallgattam az ocean osi erejet. A hatalmas, morajlo hullamok felcsapodnak a sziklafalakra es az egesz valami utanozhatatlan modon visszhangzik. Probalod megkeresni az ocean veget a szemeddel, de persze nem talalod... hihetetlen elmeny, azt hiszem, el tudnam viselni ha lenne itt egy kis hazam vagy valami ilyesmi.

Az elso allomasunk amugy Florence volt, az oregoni part egyik leghiresebb varosa. Igazan kedvelni valo kis halasz-varos, minden boltrol mentoov meg halaszhalok, horgonyok es vitorlak lognak. Itt ebedeltunk meg, a vilaghiro Mo's etteremben. Mondanom sem kell, a fo profil a tengeri (ez esetben oceani) kaja. Eletemben eloszor ettem kagylolevest:

Tudom, hogy undoritoan nez ki, de hogy mennyire finom, azt el sem tudom mondani. Nem kevesebb, mint negyszer szedtem a talbol. Erdekes, hogy adnak hozza valami sos kekszet es azt bele kell tordosni az etelbe, ugy meg finomabb.

A kaja utan elindultunk egyik fo uticelunk fele, ugyanis Florence-tol 11 merfoldre eszakra talalhato a vilag legnagyobb tengeri barlangja, ami egyben a part oroszlanfoka-lakossaganak egyik kedvenc pihenohelye. Utba esett Oregon szamos vilagitotornyanak egyike, a Hecate Head:

A vilagitornyokat akar kulon tura keretein belul is be lehet jarni a parton, mindegyiknek kulon tortenete van. Na de az oroszlanfokabarlangrol: az amugy olcso (10$) belepo megvetele utan var egy szep szobor a dragakrol:

Ezutan egy lifttel 208 lab (!!!) melyre kellett utazni, hogy leerkezzunk a barlangba, ahol az oroszlanfokak eloszor orrfacsaro, de utana egyaltalan nem zavaro illata fogadott :) Az egesz esemenyt nagyon jol dokumentalja ez a video:

Az oroszlanfokak pedig a fold legszebb, legaranyosabb elolenyei, roluk meg majd kesobb bovebben is irok. A barlang egyik pontjan ki lehet setalni egy magaslatra, ahol ez a kilatas fogad:

Innen ismet eszakra vettuk az iranyt es autoztunk tovabb a gyonyoru parton. A kovetkezo megallonk a Strawberry Hill nevu partszakasz volt. Ez az egyik legkedveltebb hely egy jo kis beachcombing-ra (azaz amikor a parton gyujtogeted a kagylokat es tengeri herkentyuket). Apaly eseteben ilyen szep kavicsos a part:

Es ilyeneket lehet benne talalni:

Nagy szerencsekre eppen apaly volt, szoval hoztam haza egy zsaknyi kagylot es mindenfelet, valamint ki tudta maszni a parton egy sziklara, ahol csak karnyujtasnyira voltak tolem egy masik sziklan a fetrengo fokak (kb. 100 darab). Nagyon mokas nezni oket, ahogy csak fetrengenek, dolnek egyik oldalukrol a masikra, neha beletoljak magukat az oceanba, kajalnak egyet es jonnek vissza fetrengeni... A kovetkezo eletemben szivesen lennek foka.

Innen a kovetkezo varosba, Newportba mentunk. Ez a varos nagyon hasonlo Florencehez, itt az elso nagy latnivalo a Yaquina Bay Bridge:

Kimentunk es maszkaltunk egy kellemeset a varosban. Ez is tipikus halaszatra epulo varos, de meg egy ilyen hangulatosat... Komolyan mondom, hogy mar csak az hianyzott, hogy lassunk egy fellabu hajoskapitanyt. Mindig is akartam hazavinni valami nagyon maradandot Oregonbol (most mar nyugodtan mondhatom, a szivem egyik csucske lett ez az allam, azt hiszem orokre vissza fogok ide vagyni), szoval bementunk egy galeriaba es vettem egy festmenyt. Nyugi, olcso volt, es szerintem nagyon szep. Innen lesetaltunk a kikotobe egy kis oroszlanfoka-lesesre:

Nem is akarom tagadni, belejuk vagyok bolondulva :D:D Kellene egy ilyen dog otthonra :D

Newportban talalhato tovabba Oregon legmagasabb vilagitornya, a Yaguina Head is:

Innen hazafele vettuk az iranyt, leadtuk a verdat es mindenki szepen ledoglott. Soha rosszabb vasarnapot! Nagyon feltoltott energiaval, amit persze csak a munka tudott leszivni :) De az sem nagyon.

Ma estere pedig egy laza teljes holdfogyatkozas lesz a programom (7-tol). Mindenkinek csakis a legjobbakat kivanom!

Meg van 20 perc a munkaidombol, de mara vegeztem mindennel, szoval irok egy kis blogot.

Elorebocsajtom, mostanaban semmi erdemleges nem tortent. Munka dogivel. Most kokemenyen scripteket irogatok (illetve probalkozok) meg XML-t delelottonket, delutan pedig az egyetemi archivumban dolgozom ahol ugynevezett finding aid-eket kell programoznom szinten XML-ben (mivel ezek eddig papiralapuak voltak). Gondolom mindenkiben kejes gondolatokat ebresztenek ezek a csuda izgalmas dolgok.

Az archivumban dolgozo supervisorom (Erin) borzaszto rendes, probalja a munka nyomorat enyhiteni. Peldaul munkaidoben elzavart, hogy nezzem meg a campus teruleten levo ket muzeumot. Na jo, ebbol az egyiket inkabb ellogtam, mert rosszul ereztem magamat, de a masik (Jordan Schnitzer Museum of Art) rettenetesen jo volt. Hatalmasi keleti gyujtemenyuk van, nekem legjobban az eredeti szamuraj-cuccok tetszettek. Felelmetesen neznek ki eloben:

Erdekes volt a buddhista kiallitas is. Tovabbi elvitt egy nagy bemutato turara az egyetemi irattarba, ez igazan izgalmas volt, melyen a fold alatt maszkaltunk mindenfele dohos folyosokon.

Mit irjak meg? A napi rutinom: keles reggel 7-kor, jopar fekvotamasz, zuhany alatt ebredezes, feloltozes, 9-re be a munkahelyre. Reggeli kave (bar mostanaban probalom teaval helyettesiteni), reggelizes elmarad, ebedre mindig valami laktatot probalok (altalaban a kinai, a mexikoi vagy a hawaii kaja mukodik a legjobban), delutan at a masik osztalyra. 5-kor haza, talalkozas a cimborakkal, esetleg meg egy kis fekvotamasz, vagy dogles. Erdekes modon mostanaban nagyon sokat olvasok (hat mit ne mondjak, itt aztan van valasztek, es rengeteg folyoirathoz ingyen- konyvekhez pedig nagyon olcson hozza lehet jutni). Valamint rengeteg TV-t nezek, amit felettebb erdekesnek talalok, leven otthon abszolut nem nezem. Mondjuk korulbelul 800 csatornat lehet fogni a hazban, ahol lakok, szoval nem vagyok rakenyszeritve a Daridora mint otthon. Egy baja van csak, hogy legalabb ketszer annyi a reklam a musorok kozben, mint otthon. Igen, tudom, hogy otthon is rengeteg...

A legjobb film, amit mostanaban lattam, egyertelmuen az Idiocracy. Nezzetek meg tik is, mink man lattuk!

 

Tomoren ennyi az elmult hetekrol. A hetvegen kocsit berelek es ellatogat az oregoni oceanpartra valamint ugy tervezem, hogy megnezem a Spruce Goose-t is vegre. Zaraskeppen csak annyit, hogy most mar kihuzhatom magamat, mert van egy kozos kepem a balvanyommal. :D

Mivel lusta vagyok mostanaban irni, es amugy sem tortenik semmi erdemleges, ugy gondoltam csinalok inkabb egy kis videot az USA-rol. Csodas fenykepezogemnek es a youtube ocsmany tomoritesenek koszonhetoen botranyos a minosege, de hat ajandek lonak ne nezzetek a fogat :-D

 

 

Ja, ugy hallottam Valentin-nap van. Hat ez igazan csodalatos... :)

Érdekes módon csak a munka tud idekint lehúzni, a hétvégéim általában zseniálisan telnek. Ez alól a mostani sem volt kivétel. Péntek este elmentünk az új kedvenc helyünkre, az Indigo District-be.

Nem azért mondom, de a mai napig hatalmas élmény elmenni egy szórakozóhelyre és amerikai (!!!) ismerősökkel találkozni és eltölteni az estét. Persze ezért is jó, hogy Eugene csak egy 150 ezres város. Lett egy kiváló új haverom is, Jeff, akinek a legjobb barátja magyar, valamilyen Tamás, aki rajta van a 100. leggazdagabb magyar listán is. Együtt jártak valami bentlakásos suliba Kanadában.
Szombaton csak pihengettem, du. 5 körül elmentünk a liquor store-ba az esti betevőért. Este 7kor átsétáltam a szemközti egyetemi épületbe, a PLC-be, ahol a legnagyobb előadóban életem egyik legnagyobb élménye várt. Lloyd Kaufman előadása. Ő ez a kedves úriember:

Ő az USA legnagyobb független filmstúdiójának, a Troma-nak az alapítója és egyik rendezője. Tudom, hogy senkinek semmit nem mondanak ezek a nevek, ezért inkább olvassátok el a wikipedia magyar cikkét a Tromaról. Szóval az este mesterkurzus alcímen futott, avagy hogyan csináljunk filmet szponzorok és anyagi fedezet nélkül. Hát mondanom sem kell, poénra volt véve az egész dolog. Az egész terem dőlt a röhögéstől, amikor Kaufman olyanokról számolt be, hogyan kell 10$-ból felrobbantani egy épületet a mozivásznon, vagy 90$-ból hogyan lehet újraszinkronizálni egy egész filmet egy nappaliban. Hihetetlen volt egy 35 év filmes tapasztalattal rendelkező embertől ilyeneket hallani. Megosztotta a nagyérdeművel például, hogy a világon egyedül New York-ban lehet ingyen filmet forgatni, nem kell kibérlni, csak le kell lefoglalni az utcákat és még ingyen rendőröket is ad a város a környék biztosításához. Az este igazi poénja persze az volt, amikor megmutatta, hogyan kell fillérekért művért, műbeleket- meg mindenféle hasonló gusztustalanságot csinálni, ha valami amatőr horrort akarunk forgatni.
Ja, el ne felejtsem. Az este legnagyobb poénja rögtön az előadás elején volt. Kijött a pódiumra az egyetem film tanszékének a vezetője, hogy felkonferálja Kaufmant. Nagyban olvasta a bevezető szöveget, ám egyszercsak berontott a terembe a Troma filmekből jól ismert figura, a Toxic Avenger

és nemes egyszerűséggel letépte a fickó kezét, fröcsögött is belőle hektoliter számra a vér. Mondanom sem kell, a fél terem röhögött a másik fele meg totális sokkban volt. Persze nem kell megijedni, a profot direkt felszerelték egy műkézzel a nagy alkalomra :)
Szóval így telt a szombat estém. Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmire eljutok. Az meg, hogy az egyetemi azonosítókártyámmal ingyenes volt a belépés, már csak hab a tortán. Aznap este még elnéztünk azért az Indigoba ismét, ahol megint csak ott volt pár másik munkatársam, szóval nagyon jól telt az este. Viszont szívás, hogy a kolléganőim kocsiját feltörték, amíg odabent voltunk és mindent elloptak belőle. :(
Vasárnap ismét jeles alkalom volt, a SuperBowl napja. Ez ugye az amerikai focikupa döntője, a New York Giants játszott a New England Patriots ellen. David, az egyik kollégám meghívott magához erre a napra egy SuperBowl partira, szóval megragadtam Ben cimborámat és kellemesen másnaposan 3-kor bezuhantunk David tv-je elé. Körülbelül 20an lehettünk a kis lakásban, a hangulat igazán remek volt, evés-ivás, dínom-dánom (David chilije a bölényhússal (!!!) egyszerűen verhetetlen volt). Egy dolog volt csak rossz: maga a meccs. Nyílván valamilyen alulfejlettségem van, hogy nem tudok élvezni egy 4 órás, úton-útfélen megtorpanó játékmenettel rendelkező (aki látott már amerikai focimeccset, tudja miről beszélek), reklámokkal totálisan teletűzdelt, sportnak csak jóindulattal nevezhető valamit... Apropó, reklámok. Az emberek fele ezek miatt nézi a SuperBowlt, és ez nyílt titok idekint. Hogy miért? Mert az amerikai televíziózásban a SuperBowl ideje alatt a legdrágább a reklámidő (fél perc = egymillió dollár), így a reklámcégek nagyon alaposan kitesznek magukért. Nem is csoda, hogy a SB négy órája alatt láthattam a reklámokban szerepelni Will Ferrellt, Alice Coopert, Shaquille O'Neal-t, sőt volt egy Coca Cola reklám is, amiben demokrata és republikánus jelöltek nyomták. Viszont, hogy mekkora felfújt kapitalista lufi a SuperBowl jól példázza, hogy ugyan élőben közvetítik a meccset, mégis pofátlanul bevágnak 5 perces reklámblokkokat közben. Kérdés persze, hogy addig mi megy a pályán? Több embert is megkérdeztem, a válasz pedig sokkoló, ugyanis... várnak!!! Igen, a játékosok várnak a pályán mint a hülyék, hogy lemenjenek a reklámok a tv-ben. NO COMMENT.
Este még elmentem a moziba, megnéztem a Poultrygeist című fenomenális vígjátékot (nem mellesleg ez is Troma). Szóval volt minden, ami kell, hétfőn pedig vissza a munkás hétköznapokba.

Na akkor folytatom a blogozast. Ott tartottam ugye, hogy elmentunk a Hungarian hot dogot bekajalni. Egy oraval zaras elott ertunk oda, es addigra mar elfogyott. Ekkora kereslet lenne a magyar cuccra? :) A hely uzemeltetoje keszseggel felajanlott egy lengyel kolbaszbol keszult dogot de hat vagyok annyira hazafi hogy nem fogadtam el, haha. Szoval jovo het kedden ujra probaljuk.

Heidegger Tomi blogja kesztetett igazabol erre a bejegyzesre. O irt nagyon jokat arrol, milyen is igazabol Amerika. Nos, hadd oszlassak el par tevhitet ahogy o is tette. Amerika valoban nem a McDonaldsrol es a Coca Colaszol, bar ketsegkivul Europaban konnyu ezt hinni. McDonaldsbol ugyan sok van, de idekint csak egy a sok kozul. Globalis jelenletuk nyilvan egy rizikos huzas volt gazdasagilag, de bejott nekik. Idekint rengeteg hasonszoru etterem van, pl. a Carl's Jr., a Wendy's, a Jack in the Box, az In n Out. Ezek a tipikusnak mondhato hamburgerezos helyek. Erdekes modon hot dogot inkabb utcai arusoknal lehet kapni. Ezen kivul nagyon menok a mexikoi gyorskajaldak (Taco Bell, Tacotime, Del Taco), de ezek szerintem fortelmesen rosszak. Viszont hatalmas sikerrel futnak a sub-okat (orias szendvicsek) arulo helyek, mint pl. a Quizno's vagy a Subway. Ahogy mar irtam, tolem kisse messze all hogy egy hatalmas szalamis szendvicsert fizessek 6$-t, de az ittenieknek nagyon begyere. Pesten van egy Subway az Oktogonon, akit erdekel probalja ki. Tovabba rettenetesen menok a kavezos helyek, mint a Starbucks. Itt a tobbseg a fertelmes amerikai vizes kavet issza, de lehet kapni kavekulonlegessegeket, teakat es finom sutemenyeket is. Ezek amolyan szocialis kozpontok amugy, gyakori talalkahelyek. A Starbucks sikeret jelzi, hogy mar automatakbol is lehet kapni a kaveikat, pl. ilyet:

Ha mar ezeknel tartunk, meg kell, hogy emlitsem mekkora divat idekint a refill. Ez azt jelenti, hogyha egy etteremben veszel egy kolat, akkor a bent tartozkodasod ideje alatt annyiszor toltheted ujra a gepbol, amennyiszer akarod - ingyen. A Starbucksban a kave ujratoltesert elkernek 50 centet, ami nem para. Fontos tenyezo, hogy az emberek micsoda batar kavesbogrekkel jarnak.

Ezek a bogrek azert is nagyon menok, mert van bennuk valami forralo szerkezet, ami azonnal felmelegiti a langyos mosogatovizet, amit itt kavekent adnak el. Ja, egyik-masikat USBre meg szivargyujtoba tudod dugni forralas celjabol. Felelmetes, mennyi kavet megisznak amugy.

Coca Cola. Azt hiszitek, ez amerika nemzeti itala? Tevedes. Legalabb ennyire meno a Gatorade (ez legalabb valamennyire egeszseges is)

vagy a Dr. Pepper (ez egy kicsit a Cherry Cokera hasonlit)

Itt nem tul meno az ice tea, valamint a Coke Lightot itt Diet Cokenak hivjak.

Nagyon fontosnak tartom megemliteni, hogy egy kicsit kulonbozik az amerikai Coca Cola es az europai ize, meg a legtobb uditoe. Hogy miert? A valasz: High fructose corn syrup, de errol majd kesobb.

Na robogjunk tovabb. A masik kedvenc temam a vallas. Rengeteg vallasos emberrel talakoztam idekint, de legalabb ugyanennyi ateistaval is. Hihetetlen mennyire hulyitik itt vele a nepet. Szorozzatok meg ezerrel azt, amit otthon a szcientologusok meg a hitgyulisek csinalnak. Nagyon megy a TV-s hulyites. Van egy faszi (Don Stewart), aki aldott zsebkendoket arul a reklamokon keresztul. Belefujod az orrod es megtisztulsz meg ilyen idiota baromsagok...

Nyilvan nagyon sokan nem veszik ezt be, de sokan igen. Tolem joparan kerdeztek, hogy ugye magyar vagyok, nalunk milyen vallas van. Mikor mondom nekik, hogy elvileg kereszteny, de gyakorlatilag nemigen eljuk a jo keresztyen eletet, Istennel nemigen foglalkozunk, akkor kiakadnak. Olyankor megkerdezik, hogy de hat ha nem is Istenben, de legalabb valami felsobb eroben hiszunk, nem??? Hat mondom nem... :-D

Na es akkor terjunk ra, hogyan is mukodik a kapitalizmus a gyakorlatban. Nem nehez kitalalni, mindenert fizetni kell, ami azert jocskan csokkentik a keresetek erteket. A fizetos egeszsegugy undorito, hatalmas szarban leszunk otthon, ha nalunk is bevezetik. Ismerek egy lanyt, akinek 20.000$-ba (!!!) kerult a vakbelmutetje, szoval a szulei inkabb eladtak a sajat fejuk folul a hazat, csak hogy eletben maradjon. Mindenkinek ajanlom tajekozodni Michael Moore Sicko cimu filmjet. Ja, nehogy azt higyjetek, hogy a magyar allam nem ezt a rendszert masolja. Az amerikai allam itt is szinte minden szektorbol kivonta magat, lasd egeszsegugy, felsookatatas, meg minden. Hogy miert tud megis pl. az en egyetemem annyira jol mukodni? Ezen rengeteg agyaltam es eleinte nem is birtam rajonni, de a megoldas kezenfekvo. Adomanyok. Akik feljutottak a kapitalista piramis csucsara, es mar tenyleg annyi penzuk van, hogy nem tudjak elkolteni, brutalis adomanyokat adnak a hozzajuk kozel allo allami intezmenyeknek (pl. ahol tanultak). Hadd mutassam be mindenkinek ezt a Lorry Lokey nevu kedves urat:

Az ur a san francisco-i Business Wire nevu nagyvallalat alapitoja volt 1961-ben, volt majdnem 50 eve kaszalni. Igy eshetett meg, hogy novemberben nem kevesebb, mint 74 millio dollart (!!!!!!!!!) adomanyozott az University of Oregonnak, csak mert. Cserebe elneveztek rola a campuson egy epuletet. Az epulet ahol dolgozom, Knight Library neven fut. Ez a Knight pedig nem mas, mint Phil Knight, a helyi Nike alapitoja, aki annak idejen szinten adomanyozott par millert az egyetemnek, igy elneveztek rola a konyvtarat. Kisse morbid a mai napig elo milliardosok utan elnevezni a fel orszagot, de ha ok adjak a penzt, nem az allam... Hihetetlen ezt megelni. Amugy ha emlekeztek, par eve nagy para volt, hogy Bill Gates kiknek osztja szet a vagyonat, hat az is egy ugyanilyen akcio volt.

Szóval a lényeg, hogy valahogy így tartja fent magát az amerikai kapitalizmus. Ha nagyon lóvés vagy, társadalmi elvárás, hogy adakozz. Így végülis mások is jól járnak és te sem kapod meg, hogy csak a pénzért élsz. Nyílván X millió dollár fölött már elkölteni is képtelenség a pénzt.

Beszéljünk akkor a bulizásról és szórakozásról. A mozit nem ecsetelném, ugyanolyan mint otthon, a jegyek is egyárban vannak. Az éttermek és a klubok is ugyanúgy működnek, kivéve hogy szintén gyakorlatilag elvárás, hogy mindenért adj borravalót. Értsd, ha a legócskább klubban kiteszik eléd a pultra a vizezett vodkanarancsot, aminek amúgy 5$ az ára, akkor is illik adni a pultosnak pluszban legalább még egy dollárt. Ez engem igencsak rosszul érint. A klubokról még annyit, hogy a csocsó helyett itt főleg billiárdoznak az emberek, változatos zenék helyett kizárólag r'n'b szól, ami hihetetlenül unalmas tud lenni, de a legnagyobb különbség mégis az, hogy minden hely bezár hajnal 2-kor. Bizony ám. Ezt a legtöbb hely úgy éri el, hogy fél kettőkör beszüntetik az alkohol árusítását a pultoknál, így szépen lassan hazapárolog mindenki. Érdekesség még, és ez a nagyfokú autóhasználattal függ össze, hogy egy csomóan kocsival jönnek bulizni és atomrészegen szállnak vissza a volán mögé hajnal 2-kor, így elég sok ittas vezetéses balesetről hallani.

Alkohol letudva, jöjjenek a drogok. Nos, számomra ez az, ami igazán taszító az amerikai társadalomban. Nem tudom, miért ennyire elterjedtek, talán ez is a jóléttel függ össze, de rengetegen drogoznak. Füvet szinte minden fiatal nyom, de jópáran mással is élnek. Az ecstasy itt is alap, ahogy a gomba is, viszont van két Európában relatíve ismeretlen drog is: a crack és a crystal meth. A crack főleg nagyvárosokban és a feketék körében menő, a crystal meth viszont mindenhol. Érdekes, hogy a legtöbb biciklilopást az államokban pont az én városomban, Eugene-ben követik el, főleg a meth-függők. Viszik, eladják, veszik a drogot. A crack kokain és sütőpor keveréke, amit nem fel-, hanem elszívnak, pipából. Ben barátom mesélt erről bővebben is, mivel ő San Franciscoban nőtt fel, ahol ez nagyon megy. Mondta, hogy a crack dealerek odamennek hozzád az utcán, és 100$-t adnak, ha elszívod előttük a pipát. Nyílván sokan belemennek, mert 100$ nem kis pénz, azonban függő leszel szinte kapásból és utána indul az ördögi kör. A crystal meth metamfetamin, amit szintén elszívnak. Állítólag ettől lehet a legjobban beállni, viszont a hatásai szinte azonnal látszódnak. Egy-két szívás után már kezd tönkremenni a fogsorod és leépülni az agyad, a függőséget pedig lehetetlen levetkőzni.

És akkor ejtsünk szót a kedvencemről, a high fructose corn syrup nevű dologról. Ez legalább annyira amerikai, mint a hotdog, bár odaát nemigen ismert. Szóval mi is ez? Ideát ezzel édesítenek mindent, nem répacukorral. Ahogy a neve is sugallja, ezt kukoricából állítják elő, mert sokkal gazdaságosabban (értsd olcsóbban) előállítható, mint a rendes kristálycukor. Legnagyobb hátránya, hogy sokkal, de sokkal egészségtelenebb, és több tanulmányt is olvastam a neten, ami a kóros amerikai elhízás elsőszámú okaként tünteti fel. Másik hatalmas hátránya, hogy mindenbe beleteszik, abba is, amibe nem kellene. Alap, hogy az üdítőkben benne van, de hogy például a kenyérben minek, azt nem tudom felfogni. Pedig beleteszik. A lényeg, hogy nagyon ellentmondásos szer, de kikerülni egyszerűen lehetetlen.

Na ennyit mostanra Amerikáról. Ha eszembe jut még valami érdekes, feltétlenül leírom. Most vissza dolgozni.

Ebben e bejegyzésben mindenről fogok írni. Mi is történt az elmúlt másfél hétben: nem sok. Munka, főleg. És végre újból voltunk moziban, megnéztük az új Rambot, amit melegen ajánlok mindenkinek.
Hangulatilag viszont nagy bajaim vannak. Szerencsére nem állandóan, de időröl-időre valami annyira gyötör a honvágy, hogy szó szerint fizikai fájdalmaim vannak tőle. Új barátok és munkatársak ide vagy oda, valamiért nem működik 100%-osan a dolog. Na jó, nem nehéz kitalálni miért. Itt van egy pár dolog, amit minden Amerikába készülőnek ajánlok a figyelmébe:
Az itteni embereknek lövésük sincsen Magyarországról, amin persze nem is kell csodálkozni. Nem is lenne vele gond, csak éppen az emberek nem is nagyon érdeklődnek róla. Körülbelül olyan, mintha azt mondanád, hogy hondurasi vagy azerbajdzsáni vagy, amik ugye nekünk magyaroknak is igazán megfoghatatlan országok. Szóval nagyon gyakran úgy érzem, mintha Magyarország nem is létezne. A magyar beszéd hiánya meg borzasztó, sajnos nagyon ritkán van alkalmam beszélni idekint.
Borzasztóan hiányzik a magyar kaja. Az amerikai kaja rossz. Ha jót akarsz enni, akkor nem amerikait kell választani, hanem mexikóit, kínait, vagy valami hasonlót. Viszont kiborító, hogy nem lehet kapni mondjuk túrót, vagy kiflit és zsemlét, vagy mondjuk petrezselyemgyökeret, ha gulyáslevest akarok csinálni. Négy hónap alatt kétszer sikerült zsemlét venni, meg egyszer sikerült húslevest is enni egy kínai étteremben - ez utóbbit teljesen véletlenül, találomra mondtam a nőnek az étlapról, hogy hozzon egy "rice soup with chicken egg noodles" nevű cuccost, erre kihozza a 100%-os magyar húslevest. Az ilyen luxus dolgokat, mint mondjuk a csalamádé, a Piros Arany meg a Túró Rudi inkább nem is feszegetem.
Bajok vannak az angol nyelvvel is. Nem kellett hozzá sok, hogy megdőljön az a nézetem, hogy tudok angolul. A mai napig csak nézek néha, mit is mondanak az emberek. Például lementem tegnap a kávézóba, és ez a beszélgetés zajlott le:
Én: - A cappuccino, please.
Eladó: - Ok. Wet or dry?
Én: - Ööööö......... pardon?
Eladó: - Your cappuccino. Wet or dry?
Én: - MI VAN????
Mint kiderült, ha sok kávéval kéred, az a wet, ha sok tejhabbal, az a dry...
Ezek a kisebb gondok. A nagyobbik gond, hogy új ismerősök ide vagy oda, nincsen a közelemben sem egy családtag, se egy otthoni barát, barátnőről ne is beszéljünk. Nagyon hiányzik ezen kívül a zenekar is, meg a koncertezős életmód.
Viszont ami van ezekért cserébe: szabad élet, jólét, multikulturális környezet, a világlátás lehetősége, sok jó új arc ismerős, minden nap rengeteg új tapasztalat. Idekint nincs Gyurcsány meg Orbán, nincsen az az otthoni depresszió és lehúzás, kilátástalanság és szűklátókörűség. Szóval so-so.
Vasárnap este szép nagy hó esett a városban. De valami rengeteg, pár óra leforgása alatt. A kolleganőm le is fényképezte:
Egy dolgot nehezen tudok megemészteni. Az amerikai lányoknál a téli divat a gumicsizma. Bizonyám. Szinte kivétel nélkül mindegyik ilyet hord:
Európai szemmel förtelmes ilyet látni. Na most mennem kell, mert vége a munkaidőnek és a cimborámmal elmegyünk a város legjobb hot dog-helyére (tényleg betyár jó), ahol is a keddi nap specialitása a Hungarian sausage dog. Nincs mese, ezt ki kell próbálni. Hamarosan folytatom, addig is mindenkinek minden jót.

Ez a hetvege nagyon jora sikeredett. Vagyis inkabb tanulsagosra. Kezdjuk ott, hogy szombat este a haverokkal elmentunk egy Krump bemutatora. Ez nekem is, es ugy Amerika-szerte is nagyon uj dolog, Europaban meg szerintem total ismeretlen az egesz. Ez a breakdance egy aggreszivebb valtozata. Mindenkinek ajanlom a Stomp the Yard cimu uj filmet, foleg az elso jelenetet (magyar cime: Lokd a ritmust), en is innen vilagosultam fel a Krumprol es tenyleg elkepeszto dolgokat muvelnek benne. Be is linkelek egy reszletet belole:

http://www.youtube.com/watch?v=g32SvS7He44

Szoval szombaton az egyetemen fellepett a Krump Kings nevu alakulat, akik ebben utaznak. Tagjaik kozott tudjak a stilus megalkotojat, Ceasaré Willist (aka. Tight Eyez). Nos, elmentunk hat az EMU Ballroomba (beugro 8$), dugig teli terem (a neger-feher arany olyan 65-35% lehetett), es pont kezdodott is. Amit az elso 15 percben levagtak, az hihetetlen volt. Viszont utana jott a csalodas. Kijott a szinpadra egy pap (!!!) es elkezdett predikalni mindenfele hulyesegrol. Engem is, es a kozonseg rengeteg tagjat is sokkent erte, hogy akarmennyire modern es latvanyos dolog a krump, az egesznek komoly kereszteny vonulata van, ertsd gyulekezetekben oktatjak foleg. Szoval kijott a pap es papolt (hehe), hogy senki se szivjon fuvet meg ne loje agyon felebaratjat az utcan. Ok, nem fogom, de sajnos nem csak papolas volt teriteken, hanem a tancosok elkezdtek mindenfele hulye jeleneteket eloadni tanc helyett (hogy utasitsd el a dealert meg ilyen baromsagok), ezzel rendesen felboritva az aranyt a krump es a peldabeszedek kozott. Osszesen talan ha 3 tancbetet volt a ket es fel oraban, persze mindenki ezeket varta. Szoval emiatt csalodas volt a dolog. Viszont Ceasare Willisrol hadd emlekezzek meg kulon, ugyanis o mentette meg az egeszet. Eszetlen, amit o levagott. Hogy lehet igy mozogni? Ennek az embernek kuldetese van, ez biztos. Itt van rola egy kulon video is:

http://www.youtube.com/watch?v=lt7s6_ahld0

A krump tema utan elmentunk meg a helyi JATE-ba (haha), de alig volt valaki, szoval inkabb pattantunk haza. Vasarnap fetrengtem, ahogy csak tudtam, este pedig elmentem a Circle Jerks koncertjere, hiszen a turnejuk erintette Eugene-t. Sosem hallgattam igazan ezt a zenekart, fokepp azert mentem, hogy lassam az itt is gitarozo Greg Hetsont a Bad Religionbol. A legendas WOW Hallban volt a buli, jopar szaz ember osszegyult, az biztos. A Hit Me Back nevu bandara ertem oda, akik szamomra nagyon kedves stilusban nyomultak, azaz felperces kegyetlenul gyors kalapalasokban. A CJ tagjai boven elmultak mar 40 evesek, de azert nem vallottak szegyent, foleg Hetson nem a jol ismert ugrasaival es gitarjatekaval.

A koncert utan sikerult vele egy kozos fotot is csinalnom, de sajnos nem tudta, jon-e valamikor a Bad Religion Magyarorszagra. Viszont itt maszkalt Brett Rasmussen is az Ignite-bol, gondoltam poenbol bemutatkozok neki, hogy magyar vagyok (az Ignite enekese magyar, Teglas Zoli), egybol kerdezte is magyarul, hogy hogy vagyok :) Elkeseregtem neki, hogy senki nem tud semmit Magyarorszagrol, o meg mondta, hogy ne aggodjak, a legtobb amerikai azt sem tudja, hol van Nemetorszag. Sovany vigasz.

Hetfon pedig Martin Luther King napja volt, ami engem a kulturalis kulonbeseg miatt elegge hidegen hagyott, viszont nemzeti unnep, szoval nem kellett menni dolgozni. Hatalmas fetrengest csaptam az unnep oromere.

Mostanaban fotoztam egy csomot, fel is toltottem oket az albumba, nezzetek meg. Itt van egy eleg meglepo dolog aztan itt van egy kep, ami nagyon tipikusan amerikai. Van tovabba egy igaz magyar baratom, legvegul pedig hadd mutassam meg, hogy idekint miert is akkora poen, hogy mindenre rairjak spanyolul is, hogy micsoda. 

Ok! Folytattam a blogot, viszont kitettem egy kulon htmlre mindent, mert igy tudok bele nagy kepeket es videokat is rakni. Remelem senki sem haragszik meg emiatt :) Katt az alabbi linkre!

http://slayer.atw.hu/trip.html

(MOST MAR TELJES, LEIRTAM AZ OSSZES NAPOT)  

Amugy pedig nem sok erdekes tortenik a hazam tajan. Attettek uj osztalyra (illetve 2re is), szoval nagyban programozok (web, XML) es tovabbra is a legdurvabb Photoshop dolgokat muvelem. Hangulatilag: mar kevesbe ingadozo, es azt hiszem Ben es Drew szemelyeben tenyleg lettek igazi barataim is idekint. Csoki!

Ezt most csinaltam, szerintem aranyos lett :)

Azt hiszem, meg idoben kezdem el megirni ezt a blogot. Ma amugy uj fonokot kapok, valaki mas keze ala fogok dolgozni, es jo amerikai szokas szerint meg nem ert be (reggel 9 van), szoval idom mint a tenger :)

Szoval a csalad nelkul eltoltott karacsonyi depresszio ellen a leheto legjobb megoldast valasztottam: 10 napos tura Nevadaban es Californiaban. Oten voltunk, mind az allamokban dolgozo vagy tanulo magyarok. Peti Hawaiirol, Szava Philadelphiabol, Joki Palo Altobol es Tivadar Rochesterbol. Az utat egy kegyetlen jo autoval, egy Chevrolet Impalaval tettuk meg, sokat dobott rajta az ut soran kultikus statuszba emelkedo nehol nagyon jo, maskor hihetetlenul buta GPS, a tempomat (amivel beallitod a sebesseget es gyakorlatilag semmit nem kell csinalni vezetes kozben, csak ulni) es a mar megszokott automata valto.

Szoval 22en reggel beultem egy Rosie nevu lany melle Oregonban, o vitt el a napfenyes Californiaba. jott velunk meg egy csaj, aki pek volt, szoval tele volt a kocsival sutemennyel, amit annyira nem bantam. Erdekes az Oregon-California hatar, nem is gondoltam, hogy Californiaban is vannak ilyen hofodte hegycsucsok. Nem sokkal ezutan ert az elso nagy elmeny az uton. Megalltunk a Shasta nevu hegy toveben vizert, amit eloszor kicsit furcsanak talaltam, mert amugy ezer helyen megallhattunk volna. Hat mint kiderult, nem veletlen a dolog. Ebbol a hegybol fakad ki ugyanis California egyik legnagyobb folyoja, a Sacramento. Persze nagyon konnyu bele sem gondolni, hogy egy folyo is indul valahonnan, pedig igen. Szoval a hegy toveben van ket hatalmas lyuk, abbol fakad ki a folyo (vagyis az olvadt ho a hegy tetejerol), majd innen duzzad fol. A vize termeszetesen ennel tisztabb nem is lehet es jeghideg. Na hat ilyet sem gondoltam volna hogy valaha latok az eletben.

Estere erkeztunk be San Franciscoba, ami eleg kalandos volt, mivel az autopalyan befele hatalmas dugok voltak. A varosban hatalmas forgalom es orulet. Athajtottunk a Bay Bridgen, ami SF masik nagy hidja a Golden Gate mellett (sajnos ezt csak a tavolbol sikerult latnom). A tobbiekkel valo talakozasig meg volt egy kis ido, szoval Rosie elvitt egy squatba, ahol a baratai laktak. Na ilyen komoly helyen sem gyakran jar az ember fia. A squat ugye foglalthazat jelent, ez egy hatalmas lehasznalt piaci raktar volt, amit egy par ember most lakohelykent hasznal, de meg hogy! Volt benne minden, de nagyon stilusosan fel volt diszitve, egy zenekar epp akkor pakolta be a cuccait, mert keszultek fellepni, meg ilyenek.

Este a tobbiekkel matrac- meg halozsakvasarlas, agyba be, masnap irany Vegas. Vegasrol persze tudni kell, hogy mar nem California allam, hanem a szomszedos Nevada, amivel meg nem is lenne baj, viszont az ut a Mohave-sivatagon keresztul vezet. Full egyenesen, tobb szaz merfoldon at. A Mohave-sivatag elkepeszto, egyszeruen elkepeszto, magyar szemmel meg foleg. Total kietlen, nehany total igenytelen noveny (fufelek, kaktuszok) esetleg feltunik rajta itt-ott, de a talaj persze amugy full homok es teljesen vadnyugati hangulat az egesz. Na de mint kiderult, vannak ennel durvabb sivatagok is, de errol majd kesobb :) Szoval Vegas. Vegasba megerkezni felelmetes elmeny. Ahogy a sivatag kozepen egyszer csak meglatod azt a metropoliszt, a maga 2 millio lakosaval. Raadasul mar este ertunk oda, total ki volt vilagitva igy teljes volt a sokkhatas. Ahogy mar irtam, magyar ember szamara egy Las Vegas felfoghatatlan dolog, es ez nem csak duma. Az egy dolog, hogy a fel vilagot megepitettek oda (van Eiffel-torony, Szabadsag-szobor es fel NY, piramis es szfinx, valamint most epitik az akropoliszt is), de nem is ez a durva benne, hanem... a, ezt nem lehet egy szoval jellemezni. Vegas egeszen egyszeruen egy olyan hely, ahova ha lenne igazsag a Foldon, eleteben egyszer legalabb mindenki eljutna. Kezdjuk ott, hogy csillogas-villogas mindenhol, hatalmas hotelek, tenyleg mindenhol limuzinok, luxusautok, szorakozohelyek vegelathatatlan sora, a hires-hirhedt kapolnak (azonnal lehet hazasodni, semmire nem kell tekintettel lenni). Masreszrol Vegas olcso hely. Igen, mindenki azt gondolna, hogy rohadt draga. De nem. Egy hotelszoba, vagy kaja es pia ugyanolyan olcso, mint mondjuk Oregonban. Sot, sok helyen meg olcsobb volt. Hat nem nehez rajonni, hogy miert. A kaszinok miatt. Az egesz varos egy celt szolgal, egy celert lelegzik. Hogy otthagyd a penzed - nyilvan ha olcson eszel es alszol, akkor tobb penzt tudsz a jatekgepekbe tenni. Magyar kulonitmenyunk becsulettel tolta is a dollarokat a rulettbe es a felkaru rabloba. A kaszinoknak nincsenek ablakai, hogy ne erzekeld az ido mulasat. Iszonyatosan durva pincernok hozzak az ingyen koktelokat es piakat, csak hogy ott maradj jatszani. Vegasnak rengeteg mottoja van, de nekem a Sin City tetszett a legjobban. Tenyleg a bun varosa, de en azt mondom, ebbe a bunbe egyszer mindenkinek bele kellene esnie. Mindenki rohadt elegans, es nem sok nemes cellal erkezett a varosba... szerencsejatek, szex, alkohol, drog. Amugy nagyon ugy vettem eszre, hogy Vegasban nem lehet nyerni. Kartyajatekokon esetleg, jatekgepeken nem (a rulett eselye hivatalosan a legnagyobb, 5.3% - gondoljatok bele...). Siman lattam embereket tobb szaz dollarokat bedobalni es bebukni. A kaszinokban persze fenykepezni es kamerazni szigoruan tilos, nyilvan nem nehez kitalalni, miert.

Az elso este persze kaszinozassal (The Venetian - sosem felejtem el, amikor beleptunk es mind az otunknek a padlorol kellett osszeszedni az allat) es berugassal telt, aztan alvas a hostelunkben (ahol volt jacuzzi is), ami amugy nagyon kegyetlen kornyeken volt (nagyon gyanus alakok mindenhol, a szemkozti boltnal feka reklamszatyorbol akarja radtukmalni a kaloz porno dvd-ket es hasonlo fincsisegek). Masnap reggel elindultunk a Grand Canyonba.

A Grand Canyon ismet nem Nevada allamban van, hanem a szomszedos Arizonaban. A ket allam hataranal ott a Hoover gat, ami egy irdatlan duzzaszto es eromu a Colorado folyon, hat lehullt a lepel, innen kap aramot es vizet Vegas a sivatag kozepen. Az is nagyon durva, hogy a ket allam kozott idozonavaltas is van, plusz egy ora Nevada javara. Ja, hat ha kivancsiak vagytok, itt telt a karacsony estem (magyar ido szerint), a Nevada-Arizona hataron, de valamiert nagyon nem tudtam banni... foleg hogy tudtam mi var ram. A Grand Canyonrol vegkepp nem tudok mit irni. Ha Vegas olyan hely, ahova egyszer el kell jonnod eletedben, akkor a GC-re mar tenyleg nincsenek jelzok. Eskuszom, hogy a jo Istent aldottam, hogy eletemben legalabb egyszer eljuthattam ide. Nem tudom leirni milyen, mert nem lehet. Van egy Skywalk nevu kilato ideepitve, egy patko alaku hatalmas vasszerkezet, aminek uveg az alja, ezen ki lehet setalni a GC egyik legmelyebb pontja fole. Na hat onnan lenezni nem egyszeru. Fel lehet maszni a kanyon egyik legmagasabb pontjara (Eagle Point), itt vartuk meg a naplementet. Komolyan mondom, hogy hihetetlen volt. Foleg amikor lenezel a kanyonba es a kettesevel elhuzo turahelikopterek (ilyet is lehet, csak jo draga) apro legypiszoknak tunnek. Az Eagle Pointon nagyon jo kajat is adnak (ha mar 80$ a legolcsobb belepo, adjanak is), innen mentunk vissza a kocsihoz.

Este vissza a vegasi szallasunkra. Hogy kellokeppen agyonsokkoljuk magunkat, felmentunk Vegas leghiresebb kilatotornyaba, a Stratospherebe, ahonnan az ejszakai Vegas hihetetlen latvanyt nyujt. Foleg ahogy lenezel es latod az oda-vissza furikazo limuzinokat, meg minden haz es hotel udvaran a medenceket. A Stratosphere egyben a legkedveltebb hely onmagad kinyirasara, ha bebuktad minden penzedet - a felso kilatoszinten ki lehet menni a szabadba, ahol csak egy kis korlatot kell atugrani. Na jo, ez morbid volt, de tenyleg errol is hires a torony.

Az aznap esti kaszinozast a Bellaggioban ejtettuk meg (Ocean's akarmennyibol ismeros lehet), majd megneztuk a hotel vizishowjat. Ja, hat azt ki is felejtettem, hogy Vegas tele van ilyen kis aranyos latvanyosagokkal, mint ez, vagy a 15 percenkent kitoro vulkan a Mirage kaszino elott, vagy a Luxor-piramis kaszinojanak az egbe meredo kegyetlen fenycsovaja.

Uristen, mar azzal is lesokkoltam magam, hogy ezeket leirtam, ezek utan kepzeljetek el, mekkora elmeny valojaban ott is lenni. Hamarosan folytatom, most vege a munkaidonek :)

Frissitettem oldalt a listat, hogy lassatok merre jartunk az elmult ket hetben. Igazabol nem tudom, hogy lesz ebbol blog, mert egy Las Vegast vagy a Grand Canyont felfogni sem tudom, nemhogy leirni...

Nos. 4 óra múlva kocsiba pattanok és irány San Francisco, onnan Las Vegas, Grand Canyon, Death Valley, onnan Los Angeles, majd San Diego és végül vissza SF-be. Ott fogok szilveszterezni is. Ja! Még azt akarom megmutatni mik ideát a legnagyobb slágerek most :D:D:D

Chris Brown - Kiss Kiss ft. T-Pain (gáz)

Soulja Boy Tell Em - Crank That (eszement rossz)

Colbie Caillat - Bubbly (borzasztó sablon)

Nickelback - Far Away (tűrhető :-D)

Mégegyszer kellemes ünnepeket mindenkinek!!!

Nem sok erdemlegesrol tudok beszamolni a heten. A napi rutin: felkeles, fekvotamaszok, reggeli kimarad (tudom, nem kene), munka, ebed jol elhuzva, delutan tuleles, haza, par ora alvas, fekvotamasz vagy konditerem majd alvas.  Arra gondoltam, ha mar ennyire semmi nem tortenik, megosztok veletek par angol kifejezest amit eddig tuti nem hallottatok:

You are cool peoples.  Tobbesszamban mondjak, de azt jelenti, hogy fasza gyerek vagy.

I'm down to do that shit! Benne vagyok! 

Go back to fucking France, you idiot! A kivalo amerikai-francia viszonyokat peldazando, ha valakit el akarsz kuldeni az anyjaba, akkor Franciaorszagot kell hasznalni hozza. Tovabbfejlesztett valtozata, ha valaki benazik, vagy nem birja a piat, akkor ennek okara igy kerdezz ra: Are you fucking French? 

Yo, I wanna get a piece of ass! Ha noi tarsasagra vagysz, igy kell kifejezni a haverodnak.

Did you ride the town bike? Ez a kedvencem. Gyonyoru megfogalmazasa annak, hogy sikerult-e mar elkapnod a kornyeken fellelheto legkonyuverubb noszemelyt :-D

You are a fucking nigger. Ez utobbi n betus szot soha nem szabad kimondanod. A vegzodese er es ezt ki is ejtik, mar aki meri... mert az ugyis halal fia lesz, leven az egyik legrasszistabb kifejezes, ami csak letezik. Viszont:

You're my fucking nigga! A vegzodes a. Jelentese, hogy akkora tesok vagyunk mint a haz, te vagy a legjobb baratom, spanom, tarsam, mindenem.

Hehe. Na majd irok meg, ha eszembe jut. Szombat hajnalban lelepek egy 10 napos Californicationre. Ezuton szeretnek mindenkinek Boldog Karacsonyt es Uj Evet kivanni! Nem tudom, tudok-e  kozben blogot irni, ha nem, akkor talalkozunk jovore!

Na gyorsan, amig frissek az emlekek, leirom mi tortent a hetvegen. Szoval szombatra beterveztunk egy nagy kirandulast Oregon abszolut leghiresebb helyehez, a Krater-tohoz.  Bereltem egy autot az alkalomra, ami nem is volt draga (31$, V6-os Hyundai Sonata), viszont a csunya Budget Rent a Car kifizettett velem meg extra 25 dolcsit, mert 25 ev alatti vagyok... ezt viszont rohejesnek talaltam.  Viszont teli tankkal adtak ide, ami ugye azert is jo, mert igy csak egyszer kellett megtankolni, amin megsporoltunk vagy 45 dollart.  Indulas elott azert volt egy kis para, mert az egyik haver, aki jott volna, fel oraval elotte kitalalta hogy neki valami idiota amerikai focimeccs fontosabb, szoval inkabb a tv elott szeretne dogleni egesz nap. Hat jo. Maradtunk ketten Ben cimborammal.

Szoval kocsiba be, ablakot le, konyokot ki, kettesbe be... ekkor jott a sokk, az automata valto. Nincs kettes, de meg egyes sem. Se kuplung. Na hat jo fel oraba beletelt, mire elkezdtem nem hasznalni a feket kuplungkent.  Amugy az automata valto hatalmas talalmany (es magyar, Biro Laszlo 1932), semmi dolgod nincs, csak nyomni a gazt.  Persze ilyen hosszu utaknal nagyon unalmas, mivel nincs ami lekosson (a valto rangatasa). Szoval kicsit olyan, mint a dodzsem. Vegulis eleg regen dodzsemeztem ugyhogy fogjuk ra, hogy tetszett... Viszont lejton felfele nagyon hianyzik, hogy lehessen pakolni a valtot, de ez legyen a legkisebb baj.

Szoval a jol ismert Interstate 5on del fele le kellett vezetnem a Roseburg nevu varosig, itt lehet rahajtani a Roque-Umpqua Scenic Bywayre. Ez egy gyonyoru utvonal, ami lelegzetelallito hegyek, volgyek es erdok kozott visz at, es a Crater Lakeben vegzodik.  Nagyon-nagyon emlekeztetett a Karpatokra Romaniaban, ugyanigy vegig az ut mellett halad a vad Umpqua folyo. Utkozben szamos helyen meg lehet allni es turakat tenni vizesesekhez. Mi kettonel alltunk meg, eloszor az Umpqua folyo kilatojanal. A lenyeg, hogy az egesz scenic byway indian teruleten fekszik, szoval rengeteg az indian nev a kornyeken es szamos tabla magyarazza a helyek eredeti indian funkciojat.  Masodjara a Toketee Falls nevu vizesesnel alltunk meg, illetve azelott kb. egy merfolddel. A tavot gyalog kellett megtenni, hegyen felfele a gyonyoru fenyoerdoben. A Toketee Falls gyonyoru es melykek, annyira tiszta. A kornyeken meg tui vannak medvek es farkasok is, annyira erintetlen. Innen mentunk tovabb a Krater-tohoz. Kicsit sokkolt, hogy az eszaki bejarat zarva volt a nagy ho miatt, igy egy 50 merfoldes kerulot kellett tenni a deli bejarathoz, sajnos nagyon durvan havas utakon. Mondjuk en nagyon elveztem, de a haverom vegig sipakolt, hogy vigyem haza mert o nem erre van kitalalva... De hat ha mar eljottem Bekesrol ide, akkor nincs megallas :) Szep kanyargos ut visz fel a tohoz, van egy fasza parkolo es ott a to.

A Krater-to szepsege szavakkal kifejezhetetlen. Kepzeljetek el egy mar nem aktiv vulkan krateret (hatalmasat), amiben az evezredek soran felhalmozodott jeg megolvadt. Igy ezt a tavat ma mar nem taplalja semmilyen forras vagy folyo, tovabba nagyon mely is (1263 m). Osi tisztasagat es erintetlenseget feltve orzik, nem is igen lehet a to kozelebe menni, csupan a krater szelerol szemlelodni. Nem is tudom leirni, mennyire nagy elmeny ott lenni, nezzetek meg a kepeket amiket csinaltam rola. Ja, ha felvetodne a gyanu, semmi Photoshop nincsen rajtuk.

Sotedesig gyonyorkodtunk a toban aztan indulas haza, ami jo faraszto volt. Viszont mivel hegyrol lefele hajtottunk le, jo 70 merfoldes szakaszon nem is kellett nyomnom a gazt, uresben legurultunk. :)  Este elmentunk szolidan iszogatni kicsit a sarki Taylor's nevu klubba, aztan be az agyba es masnap dogles meg visszavittem a kocsit.

Ja! Ha jo filmet akartok latni, akkor Tenacious D - The Pick of Destiny (magyar cime: Kerek rockerek :). Szo szerint minden sora tomeny baromsag. Reg volt ilyen, hogy egy filmet tobbszor meg kellett allitanom, annyira rohogtem rajta. Nos megyek, mert melozni is kellene ha mar itt vagyok :-D

Nem tudom, mi van velem, de megjött a kedvem írni a blogot. A dolog szépséghibája, hogy nem sok minden történt az előző bejegyzés óta :) Egy dologról szeretnék csak megemlékezni most: ma meló közben egyszercsak elment minden áram, totális vaksötétség és a hangosbemondórendszeren bemondták, hogy kifelé az épületből, mert tűz van. Nagyon vicces volt az egész, mert persze nem volt tűz, hanem túlterhelődött a hálózat, és amikor lecsapta a biztosítékokat, beindult a tűzjelző valami hiba fojtán. Szóval kimentünk és kellemes várakozás vette kezdetét. Az egész kerületben elment az áram, és jó két órába telt mire megjavították a dolgokat. Pár órányi munkám kárba veszett a számítógépen, de annyi baj legyen. Érdekes volt megfigyelni, hogy amint nem volt semmi dolguk, a legtöbb amerikai (a munkatársaim) a boltok felé vette az irányt. Mit nem tesz a pénz az emberekkel, ha van, költik. De jó lenne, ha Magyarországra is kijutna ebből. Szóval ebédszünetben elmentünk a világ leggagyibb ruhaboltjába, az American Apparelbe. Ehhez képest otthon egy Jeans Club vagy egy New Yorker mondhatni Armani-szalon. Hihetetlen, milyen rossz ruhákat árulnak. Ilyenekről írok? Te jó isten...

Rengeteg gondolkodom azon mostanában, hogyan is működik Magyarország és hogyan működik a világ. Nem akarok rá rosszat mondani, mert Békés városa hihetetlenül sokat jelent nekem, de annyira éles a kontraszt a világ két fele között, hogy az akarva-akaratlanul is gondolatokat ébreszt. Ez a munkahelyi mentalitás nekem nagyon furcsa, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem lehet megszokni. Hogy lehet az, hogy egy munkahelyen mindenki jó fej, kötetlen a munkaidő, úton-útfélen közös kajálások vannak, a munkatársak munkaidőben teniszezni meg konditerembe járnak, gyakorlatilag úgy tűnik, hogy az egész napot végigsztorizzuk, a munka viszont mégis halad? Úgy megyek haza, hogy ma is ledolgoztam, amit kellett, viszont gyakorlatilag észre sem vettem. Aki dolgozott már Magyarországon, az azonnal megmondhatja, hogy a magyar munkamorál ennek a szöges ellentéte. A fizetések közötti különbségbe inkább ne is menjünk most bele, az már tényleg csak a hab a tortán.

Bizalom. Ez az, amitől annyira működik Amerika. Az alapfeltételezés az, hogy ha egy munkahelyen dolgozol, akkor a legjobb tudásodat ölöd bele az ottani munkádba. Cserébe a munkahelyed egy olyan hely lesz, ahová szívesen jársz be, mert lesz, ami hajtson. Nem érzed úgy, hogy te vagy a munkahelyért. Nem sokat találkozol a főnökkel, de ha igen, akkor sem kell félned, hogy lebasz. Érzed, hogy ő is ugyanolyan gyarló mint te. Ha véletlenül mégsincsen munkakedved, hát semmi baj. Simán átmehetsz a kollégádhoz társalogni vagy valami mást csinálni, ha unod magad. A rendszeres meetingeken keresztül teljesen képben vagy a cég működéséről, sőt, bele is vonnak. A meetingen ott ül melletted a feljebbvalód, de neki is ugyanúgy lövése nincsen az éppen aktuális problémáról, mint neked. Nem ő mondja meg, hogy most mi lesz, ezzel számodra talán hátrányos helyzetet teremtve. Veled és az egész személyzettel együtt próbálja megoldani és meghallgat téged, és elismeri, ha jó ötleted van, mert tudja, hogy ő sem különb senkinél. Nem ragaszkodik ezer éve bevett sémákhoz. Ezáltal a munkahely több lesz, mint a magyar értelemben vett munkahely. Az emberek nem fúrják egymást, akármennyire is hihetetlen. Egy olyan központja az életednek, ahol rengeteg értelmes emberrel találkozhatsz, akivel szívesen vagy együtt, mert együtt dolgoztok valamin (és ez itt most egy nagyon elvont fogalom) és mert bízol bennük, hogy ők is a legjobbjukat fogják beleadni. És ne feledjük el, ez CSAK egy könyvtár, ahol én dolgozom... igaz, szép nagy, meg digitális részleg, satöbbi.

Gondolkodjatok el rajta, hogy mennyit szidjuk otthon Amerikát. Tény, hogy Amerikának is megvan az árnyoldala. De amit az előbb leírtam, sokkal, de sokkal többre teszi képessé az amerikai társadalmat. Ne is csodálkozzatok rajta, hogy csak úgy ontják az olyan dolgokat, amik gyökeresen megváltoztatják és átalakítják a világ népességének a mindennapjait. YouTube. Google. Microsoft. Intel. Xbox. Ipod. WikiPedia. Myspace. Facebook. De hogy ne csak infos példát mondjak, ott van Hollywood. Vagy csúnya példának a hidrogénbomba. Köszi, Ede!

Ezek mind olyan dolgok, amik Európában, vagy Magyarországon soha nem születhettek volna meg. És itt most nem a pénzügyi háttérre gondolok. Ott a WikiPedia. Mi az? Egy adag kód... meg egy jó ötlet. Ami állandóan fejlődik, és ez a kulcsszó. Fejlődés. Ugyanis drága barátaim, a világban semmi sem állandó, mert hihetetlenül gyorsan változnak az emberek és az igényeik is. Ma Magyarországon és Európában még mindig úgy gondolkodunk, hogy ha EGY ember kitalál valamit, és az egy szuper kis ötlet, akkor viheti valamire. Igen, nagyon büszkék vagyunk a feltalálóinkra, tény. De az igazság annyira más, mint a nemzeti mázzal borított maszlag! Neumann, Szilárd, Teller, Galamb József, szerintetek egyedül találták fel, amit fetaláltak? Nem. És tudjátok miért nem? Mert annyira komplex dolgok, amik meghaladják EGYETLEN emberi elme határait. És ez a legjobb dolog a világon, amit csak el tudok képzelni. Az emberi elme által kifejtett kreativitás megsokszorozódik, ha összedolgozik egy másikkal, és ez persze exponenciálisan nő, ha még többel.

Hogy mit akartam ebből kihozni? Hogy a fejlődést, vagy ha úgy tetszik, fejlesztést, csakis akkor tudjuk elérni, ha nem úgy tekintünk az embertársunkra, mint egy újabb ellenfélre, akit ki kell túrnunk a munkahelyről. Rá kelleni jönni, hogy együtt vagyunk egy nagy közös valamiben, ami beszűkült agyunk számára felfoghatatlan dolgokat lenne képes produkálni, ha hagynánk. Remélem egyszer otthon is eljön az idő, amikor nem csak Amerika-útálatra futja és végre rájövünk, hogy nem azért hoztak össze egy annyira univerzális eszközt, mint a Google, mert ott van rá pénz. Mert ezt annyira szeretjük hangoztatni.

Amerika átalakítja a világot. Megteremtettek maguknak egy olyan környezetet, amely képessé tette őket erre, és ez magyar aggyal felfoghatatlan dolog. A fentiek fényében gondolkodjatok el rajta, joga van-e befolyásolni a világ többi részét. Én személy szerint gyűlölöm, ha a kreativitásomat visszafogják, és megmondom őszintén, borzasztóan inspirál, ami itt folyik.

irok egy kis hangulatjelentest.

vegulis minden fasza, ennel jobb nem is lehetne az elet. a befordulas neha azert ott van, persze foleg a honvagy miatt. de most mar kegyetlenul jol elvagyok itt, vannak igazi barataim es a munkatarsak is nagyon szeretnek. a munkahely tovabbra is nagyon tetszik, bar a melo nem tul valtozatos, a kollegak jol feldobjak. meg ugye a sok potluck, amit mar emlegettem - ezek a nagy kozos kajalasok, amiket annyira szeretek. siman elvesznek 2 orat a munkaidobol es legalabb a fozesi tudomanyomat is fejleszthetem vele. a legutobbi most kedden volt, csinaltam ra egy kis krumplisalatat, ami otthon nagyon atlag dolog, de itt viszonylag ismeretlen es eleg nagy sikert aratott. hulye is voltam, hogy otthon nem munkalkodtam tobbet a konyhaban, mert nagyon ugy fest, hogy jol megy ez nekem. a mosasrol ne is beszeljunk, az is perfektul megy. szines? feher? kenyes anyag? megoldom vazz :D amugy egy baj van, hogy az university of oregonon szunet van (1 honap) es a spanok nagyresze hazament es pingpongedzes sincsen. na de feltalalom magam. megegyszer kihangsulyozom, hogy 21-en :) elmegyek Californiaba 10 napra. ezuton is koszonom Jokinak, hogy megszervezte ezt a tripet es nem kell karacsonykor egyedul plafonbamulosat jatszanom.

hadd zarjam soraimat egy munkahelyi idezettel:

En: - Do you have an espresso machine around here?

Kollega: - What? This is not fucking Europe! Espresso machine? We only drink shit!

Legyetek jok!

szeretnek megemlekezni az egyik draga jo nagyapamrol, aki ma lenne 80 eves, ha nem lett volna akkora partiarc. :(

valamint hatalmas mulasztasomat szeretnem most potolni kepek teren. jobb oldalt van egy kepek felirat, katt alatta egyet! kitettem meg jopar erdekes linket. amugy ne csak akkor kommenteljetek, ha nincs mit olvasni :)

szamos utalom akad mostanra, mert nem irtam a blogot. most viszont olyan bejegyzest kaptok hogy beszartok :) akkor a halaadasrol. eloszor Kenhez, az egyetem amerikai-magyar professzorahoz mentem. itt talakoztam a szuleivel is (a faterja erdelyi), buszken mutogattak a magyar cuccaikat (vizsla, bogracs, nadudvari agyagedény :). összejött egy kisebb társaság, amiben voltak mindenféle emberek az ország minden területéről. ott voltam 2:30-tól egészen este 8ig. a hálaadás-vacsora nagyon különleges volt számomra. volt pulyka persze, aztán egy stuffing nevű dolog (kenyér alapú, de sütőben sütött valami), saláták, Ken szerencsére csinált tökfőzeléket és gulyást is. desszertnek persze tökpite (valóban az, pumpkin pie), ami nekem nagyon furcsa volt. meg lehet enni, de nekem nem az igazi. és persze mindenféle bor meg pia. találkoztam Ken kisfiával is, a neve Kerek - ami ugyan nem egy konkrét magyar név, de legalább magyar szó. és a vizslája neve pedig Tisza. kurva jó érzés volt akkor és ott magyarnak lenni. mégiscsak ezt viszem magammal mindenhová, vagy mi a fasz... Ken haverjai meg ámultak-bámultak, hogy miket mondtam, pedig hát csak a magyar történelemről volt szó. az itteni emberek fel sem tudják fogni, mi ment odaát Európában. el sem tudják képzelni, milyen lehet egy igazi világháború vagy csak egy sima háború, vagy egy politikai rendszerváltozás. A második vacsorára egy Bruce nevű kollégámhoz mentem, itt már csak a desszertet kaptam el – pecan (valami dióféle) pie volt tejszínhabbal, ám ez utóbbiba Bruce bourbont tett. Na hát ölni tudnék, ha otthon egyszer ilyet ehetnék. halaadas napi vacsi utan masnap reggel elindultam Seattle-be. share d ride-al mentem, ami ugye azt jelenti, hogy valakinek, aki amugy is arra megy, befizetsz a benzinjebe. igy nagyon olcson lehet utazni. es valoban, az odavissza 800 merfoldes (!!!) utat 45$-bol tettem meg, ami mar-mar vicc kategoria. odafele egy Will nevu srac vitt el egy VW kisbusszal, nagyon jo fej srac volt es ravilagitott hogy Amerikaban sem fenekig tejfel az elet. megalltunk meg Eugene-ben aprot adni egy utszeli csovesnek. mondta Will, hogy csak azert adott neki, mert ket eve meg ugyanezt csinalta ugyanezen a sarkon... az ut kellemesen telt, rengeteg latnivalo van utkozben (peldaul a mai napig mukodo vulkan, a Mount St. Helens - gyonyoru latvany), vagy a nem gyengen rasszista utszeli legendas oriasplakat Lewis megyeben, mar Washington allamban. Seattle-tol nem messze a Boeing-gyar gyilkolja meg az erzekeidet, de amugy semmi nem foghato ahhoz, amikor behajtasz Seattle-be az I5-os orszaguton. nyilvan en egy bekesi paraszt vagyok, es nem ugy vagyok tervezve, hogy ezt felfogjam, de ahogy a varos elotti dombon athajtva elotunnek a felhokarcolok es a Csendes-Ocean (jobban mondva a Puget Sound-obol), az valami annyira felelmetes es lehengerlo latvany, hogy az nem igaz. eloszor igazi felhokarcolokat latni borzasztoan jo elmeny, tenyleg azt kivanom, hogy egyszer mindenki elje at. szoval Will sok szerencset kivant es kidobott Seattle belvarosaban. hat kabe ugy ereztem magamat mind az Egy indian Parizsban cimu fortelmes film foszereploje :) Gazdagsag, rengeteg ember, felhokarcolok es totalisan nem europai milio mindenhol. A szallasom a parttol egy kopesre, megis a belvarosban volt, kozvetlenul a hires-hirhedt Pike's Place Market mellett. egy hostelt kell elkepzelni, vegulis egy koli, 6 fos szobakkal, nagyon olcso (27$ egy ejszaka, amiben reggeli es ingyen internet es egy csomo minden van). szoval pentek este a skot szobatarsammal, Greame-el elmentunk mulatni. hat en csak amultam-bamultam, mi megy egy ilyen amerikai nagyvarosban. hompolygo embertomeg, hatalmas karacsonyi keszulodes, es rengeteg hely ahol lehet kolteni a penzt. egy nagyon jo helyre mentunk be inni, gurítottuk lefelé a Guinness-t mint az állat, hát szépen néztünk ki az este végére. Másnap magasvasútra pattantam (isteni élmény), ami elvitt Seattle legnagyobb látványosságához, a Space Needle-hez. Ez egy tű alakú kilátótorony a parton, Seattle jelképe, amiről csodálatosan be lehet látni az egész öblöt, Seattle-t és a környező hegyeket. Nagyon magas, jó sokat kell liftezni mire felérsz a tetejére. Közvetlenül emelett van a világ két legvagányabb múzeuma, a EMP (Experience Music Project) és a Seattle Sci-Fi. Hát melyikkel is kezdjem… először a sci-fibe mentem be. A téma nem is lehet kérdéses, az viszont valami extradurva, hogy itt ki van állítva pl. a sárga rakodórobot és az alien queen a Bolygó Neve: Halálból  Valamint egy életnagyságú Gort is a The Day the Earth Stood Still című klasszikusból és még rengeteg jópofa dolog. Az egyik folyosó egy az egyben másolata az Alien filmek folyosóinak és így tovább… a 15$-os belépő érvényes az EMP-be is, ami egy könnyűzenei múzeum, de még milyen!!! Kapásból a bejáratnál van egy szobor, amit 700 (!!!) hangszerből építettek össze és mindegyik játszik magán, értsd mindegyikbe építettek egy mechanizmust, amitől szól. Zseniális. Továbbmenve megismerhetjük Seattle hihetetlenül színes zenei történelmét (Jimi Hendrix-től kezdve a Metal Church & Queensryche-on át egészen a Nirvana / Pearl Jamig), eredeti relikviákkal. Feljebb menve kezdődik az igazi móka, ugyanis kézbe lehet venni mindenfajta hangszert és lehet játszani a többi látogatóval vagy csak szólóban is. Ezenkívül 4-5 fős csapatokban stúdióba is lehet menni és lehet gyakorolni a lemezfelvételt, keverést. De a legjobb az On Stage nevű rész, amikor a haverokkal bemehetsz egy színpadra, kézbevehetsz egy hangszert, elédvetítik az örjöngő tömeget és nyomhatod a koncertet. Mondanom sem kell, az egész napomat itt töltöttem nagyjából. Este sétálgattam Seattle-ben, megnéztem az összes felhőkarcolót, hát hihetetlenek. Seattle-nek tényleg van egy ilyen különleges hangulata, nem hiába van kiiírva egy csomó helyre, hogy ’Like no place on Earth’. Vettem egy caramel apple-t, ami egy nagyon fincsi édesség, alma karamellás csokiba mártva, mindenféle cuccokkal megtüzdelve. Kábé ennyi volt a szombatom, holt fáradtan bezúgtam az ágyba. Másnap reggel kicsekkoltam a hostelből és elmentem a csodálatos Volunteer Parkba, ami az Union-tótól nem messze fekszik. Az egy dolog, hogy mennyire eszement szép ez a hely, de itt van a legendás Kínai Művészeti Múzeum és az öreg víztorony is, ami a Space Needlehez hasonló szép kilátást nyújt – ingyen. A park mellett pedig ott a Lakeview nevű szabadkőműves-temető, ahol Bruce Lee és fia, Brandon Lee is el van temetve. Hát nagyon furcsa volt ott lenni! Sajnos nem volt nálam magyar aprópénz, pedig jó lett volna otthgyni, mert mint kiderült, a rajongók ezzel róják le tiszteletüket a két mesternek. Azt kell mondjam, méltó helyre van temetve a két legenda. A temető dombján egy gyönyörű, meghitt hangulatot adó bokor mögé, egymás mellé, ahonnan gyönyörű rálátás nyílik az Union-tóra. Kihagytam Jimi Hendrix és Kurt Cobain sírját viszont, bár azok nem is itt vannak. Innen már csak a hazamenetel volt, a hátralévő időt a Barnes & Noble-ben töltöttem olvasgatással, valamint tüzetesebben megnéztem hogyan készül a felhőkaroló. Hazafelé egy Nick nevű arc vitt, aki Eugene-ben tanul. Kellemesen telt az út, aztán puff, ágyba be. A következő hét szorgos munkával telt :D Sokat zenélgetek az itteni bandával, szuperfaszán mennek a dolgok, tényleg jó buli. A próbatermünk is nagyon jó. Meg a szobámat igyekszem berendezni, most már tényleg kurva jó néz ki. Szombat délelőtt nagy bevásárlást tartottam, megvettem a legújabb Nike csukát 66$-ért (otthon „picit” drágább). Este buli természetesen, szép volt haha. Másnap meg másnap és Kwanzaa. Na, hogy mi ez? A kedves néger kollegináim voltak olyan jófejek és meghívtak erre a tényleg nem mindennapi rendezvényre. Nem hinném, hogy Európában ezt tartják valahol, legalábbis én nem hallottam róla. A Kwanzaa az afroamerikaiak nemzeti ünnepe, ahol adóznak az őseik, az ősi afrika nyelv és a nagy afroamerikai példaképek (Martin Luther King, Malcom X, stb.) előtt. Egy nagyon színvonalas műsor keretein belül bemutatták a Kwanzaa 7 alapelvét (egység, cél, kreativitást és így tovább). A műsor közepén volt egy divatbemutató csak feketéknek készült ruhákból (hát, nekem mind gengszter- vagy ribancfelszerelésnek tűnt, de ők tudják haha), majd a műsor végén egy hatalmas lakoma mindenféle olyan kajákból, amiről addig azt sem tudtam, hogy léteznek. Ilyen volt például a yam (nem tudom a magyar megfelelőjét), ami az új kedvencem lett. Összesen volt vagy 20 féle kaja, szóval degeszre ettem magamat, ahogy kell. Borzasztó jó volt ilyenen részt venni. Bárcsak a magyar cigányokban is munkálkodna valami efféle elszántság, ahol megmutatják, hogy igenis számba kell őket venni és nem zárkóznak el a magyarok elől – a Kwanzaa lényege is az volt, hogy ugyan feketék szervezték, de mindegyik elhívta a nem-fekete barátait, ismerőseit, munkatársait. Hétfőn este elmentünk a John Henry’s nevű klubba ahol a legendás amerikai punk banda a Swingin’ Utters játszott, de nekem nem tetszett. Viszont ismét rájöhettem, hogy a Guinness milyen fasza dolog hehe. Ez a hét is munkával telt. A mostani melóm régi fényképek digitalizálás és feljavítása Photoshopban. Hát mit ne mondjak!!! Sosem gondoltam volna hogy egyszer ezt fogom csinálni, de roppant izgalmas végre rendesen kitanulni a PS-t, nagyon durva, miket meg nem lehet vele csinálni. Csütörtökön volt egy munkahelyi potluck, ami közös zabálást jelent, amibe mindenki hoz valamit. Hát én lángost sütöttem a drágalátos munkatársaimnak, ami zajos sikert aratott. Csütörtök este elmentem Szilárdékhoz egy picit ünnepelni, mert az egyetemistáknak most ért véget a félév. Hazafelé éjfél után a campuson keresztül jöttünk. Ugye írtam már, hogy a campuson nappal ezernyi mókus rohangál. Na de csak most jöttem rá, hogy őket éjszakára leváltják a mosómedvék. Hát hogy ezek mennyire aranyosak!!! Az amerikaiak útálják őket, mert elég nagy kártevők, de én azt hittem, megzabálom őket, annyira édesek. A hétvégére Szilárd barátom meghívott magukhoz, szóval tegnap délben elmentem vele Portland Hillsboro nevű külvárosába, ahol laknak. Borzasztó jó volt egy hétvégét egy teljesen magyar családdal eltölteni! Volt paprikáskrumpli, palacsinta, tökfőzelék és minden, amiért már úgy sóvárogtam, mint egy kutya. A család egyébként erdélyi magyar, és meséltek olyan dolgokat, amiktől tátva maradt a szám. Például az apuka, Gyuszi 28 éves korában unta meg a románok elnyomását (Causescu-éra) és jött ki Amerikába. Két hónapig szőnyegpucoló volt (!!!), mára, 16 év elteltével az Intel egyik vezető embere. Na ez a hatalmas különbség a két ország között. Ha otthon két hónapig szőnyegpucoló vagy, onnan maximum takarító, vagy munkanélküli, vagy alkoholista lehetsz. De a legvalószínább, hogy inkább az utóbbi kettő egyszerre. Sokat beszéltünk az innovatív, csapatmunkán alapuló amerikai munkamódszerről, ami nálunk abszolút ismeretlen, pedig a saját bőrömön tapasztalom, hogy ennél hatékonyabb gyakorlatilag semmi nem lehet. Gyuszi előtt egyébként le a kalappal, a szobájában aludtam, ahol a falra ki volt téve 4 szabadalma (!!!) is, amiket mind az Intelnél fejlesztett ki. Szóval éjszakába nyúlóan beszélgettünk, zenéltünk (itt is volt erősítő és dobcucc, haha) meg pingpongoztunk, nagyon jól éreztem magamat. Ja, a délután Szilárd megmutatta nekem Hillsboro-t, ami egy olyasmi kerület Portlandben, mint mondjuk Pestnél Pesterzsébet. A különbség itt mindenben, hogy ez is nagyon új, alig 100 éves került. El tudtok képzelni olyan városokat, ahol minden új? Semmi nincs még lelakva, lehasználva? Mert itt a városok nagy része ilyen. Nagyon furcsa őket látni. Új házak előtt parkol a sok új kocsi, és mindez végeláthatatlanul ismétlődik. Vissza az estére. Kiparancsoltak a garázsba, hogy megmutassák a család legnagyobb büszkeségét, egy 1968-as tűzpiros Ford Mustang Fastbacket, pont ugyanolyat mint ami a Midtown Madnessben is volt. A különbség csak annyi volt, hogy erre ráköltöttek 20.000$-t. Hát amikor levették róla a ponyvát, megfagyott bennem a vér. Az a gép… A GÉP. 300 lóerő, V8-as motor… amikor a kisebbik tesó ráadta a gyújtást és feldübörgött az a motorhang, te jó isten…! A hab már a tortán csak az volt, amikor kihajottunk vele a városba és átadták a volánt. El sem hittem, hogy ilyet vezetek. Egészen egyszerűen kiszakítja alólad a földet, nem tudok rá jobb kifejezést, a váltásoknál valami félelmetes a gép, annak ellenére, hogy csak 4 sebességes. Extázis volt, tényleg. Az amerikai álom. Másnap reggeli után elmentünk Portlandbe szétnézni. Voltam már itt párszor, de igazából a belvárosban még soha. Na hát kérem… Portlandet kettévágja a Willamette folyó, emiatt egy kissé Buda/Pest flashe van az embernek. Portland amúgy szép nagyváros, a külvárosokkal együtt milliós feletti. Kissé Seattle-re hasonlít. Szóval mondta Szilárd, hogy menjünk át a folyó túloldalára az egyik hídon. Séta és fotózkodás közben megláttam valamit a vízben, kicsit messzebb…. Hát azt hittem, elejtem azt a kibaszott fényképezőgépet… igen, ott volt. Az volt. Soha nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán látok ilyet… ott volt egy TENGERALATTJÁRÓ. Gyakorlatilag futottam hozzá. Mint kiderült, a tengeralattjáró az OMSI nevű múzeum része és le is lehet rá menni, mindössze 5.50$-ért. Egy percig sem volt kérdéses a trip. Igazából nem is tudom, hogyan írjam le, mert nem lehet, ezt át kell élni! Azok a szűk folyosók, az embertelen kanszag, a torpedószoba, a periszkópok, a klausztrofóbia, a radarok, hát igen… Amúgy ez a tengeralattjáró 1990-ben lett kivonva az amerikai haditengerészettől. Amúgy a hajó USS Blueback (SS-581) néven fut és a Vadászat a Vörös Októberre című filmben is látható volt. A propellere le van szerelve és külön a parton ki van állítva. Hatalmas élmény, na. Na de ha ez nem lett volna még elég, megvolt rögvest ezután az első IMAX-moziélményem is. Tudom, hogy Pesten is nemrég nyitották meg, de oda még nem jutottam el. Hát őszintén megmondom, hogy fingom nem volt, milyen ez, szóval annál nagyobb sokként ért. Mindenki menjen el egy IMAX vetítésre!!! A dolog lényege, hogy 97 mm-es filmre rögzítik a filmeket és nem vászonra, hanem egy kupolára vetítik ki őket, ezáltál vagy 5x akkora a vászon mint egy rendes moziban és nagyon durván térhatású, a hangrendszerről meg ne is beszéljünk. A Sea Monster című filmet néztük meg, ami nekem kissé gyerekes volt, na de a látvány. Sokk a javából! Mindenkinek ajánlom! A nap lezárásaként ellátogattunk még a világ legnagyobb könyvesboltjába (!!!), ami szintén Portlandben található (Powell’s Bookstore). Itt az agyam már totálisan ledobta az ékszíjat, végem volt, nem bírtam tovább, kultúrsokk ezerrel. Fel a buszra és vissza Eugenebe… na, hát valahogy így telnek a kis napjaim. Puszi mindenkinek.

na faszikaim. ekezetek nincsenek, osszatok be igy :D:D

szoval 13-an megtartottam azt a bizonyos home country presentationt kis orszagunkrol. probaltam az amerikaiak szamara legerdekesebb dolgokat beletenni, szoval kimaradt Kodaly Zoltan meg a mohacsi busojaras, ellenben volt kommunizmus, vilaghaboruk, disznotor, magyar pornoipar es minden ami kell :D hadd ne mondjam, padlon voltak tole a kollegaim. azt hiszem, joparan raeszmeltek, hogy Europa mennyire mas mint az USA. utana korbekinaltam a gulyast, ami hatalmas sikert aratott. sikerult nem elbaszni, ami igy elso probalkozasomra (meg sosem csinaltam elotte) egy kb. 70 fos gulyasnal gyakorlatilag rekord. persze egesz heten azt ettem utana. utana napokig jottek a kollegak a kerdesekkel Mo-t illetoen, van akinek magyar a neve, es azt akart kideriteni mit jelent, de volt aki csak kedvet kapott ideutazni. szoval ez egy nagyon pozitiv dolog volt, azota is emlegetik.

penteken elmentem a munkatarsam koncertjere. egy pizzeriaban volt, a faszi tangoharmonikan jatszik egy amerikai orokzoldeket jatszo bandaban. nagyon fasza pizza volt itt es helyi barna sor (mondjuk a Guinness-t semmi nem tudja megverni). voltunk meg aznap este egy borszakuzletben, ahol rakerdeztem a magyar borra. legnagyobb meglepetesemre csak a Tokaji aszunak volt kulon vitrinje, az egyik legkulonlegesebbnek szamit odakint. 37$ egy uveg, csak az a baj.

mostanaban probalom berendezni a szobamat, mert eddig eleg szegenyes volt. most mar ra lehet fogni, hogy egesz turhetoen nez ki. persze butorra nem fogok kolteni, de nagyon ugy fest, kapok ingyen egy rendes agyat. meg zenelgetek itt helyi arcokkal.

szoval telik-mulik az ido elegge. sot, igazabol repul. meg hat ugy osszessegeben, ennyire fasza meg sosem volt az eletem. most mar megszoktam az itteni letet es nagyon elvezem a multikulturalis kornyezetet (kinaiak, mexikoiak, negerek, van itt minden). meg kurva jo, hogy most mar ismernek az emberek es keresik a tarsasagomat is.

holnap halaadas. hivatalos vagyok 2 vacsorara is. aztan penteken fogom magam es megindulok Seattle-be vasarnapig.

ez a bejegyzes ekezet nelkuli lesz, bocs!!!

nos a halloweenbol nem sokat erzeketeltem, mert kicsit keson kaptam eszbe. elmentunk azert maszkalni az utcan, lattunk zombinak kifestett csaladokat. egy kolleganom meg boszorkanyjelmezben dolgozott aznap. ja, 31-en termeszetesen volt egy kis ceges halloween buli sutemennyel meg tortaval (es ez a delutan folyaman is megismetlodott). este minden valamirevalo suhanc halloween buliba ment, ami remek alkalmat adott az altalam enyhen szolva is lenezett amerikai igazsagszolgaltatasnak egy kis erofitogtatasra. rohej volt, hogy mentunk az utcan, az egyik hazbol meg hangosan bombolt a haddaway-fele what is love, amikor 15 perc mulva mentunk visszafele mar 3-an is bilincsben ultek a jardan.

szombaton elmentunk megnezni az american gangstert, ajanlom mindenkinek. persze nem egy keresztapa, de azert egynek elmegy. vasarnap atmentunk portlandbe a pingpongbajnoksagra. na ez ismet egy eletreszolo elmeny volt. ez a bod viduvichrol elnevezett kupa, ami egy utazo bajnoksag. barki benevezhet, nem kor szerinti kulonbsegtetel van, hanem szint szerinti. igy eshetett meg, hogy az elso ellenfelem egy 8 eves kinai kisgyerek volt... es megvert :) eletem egyik legnagyobb balfaszkodasat kovettem itt el. par utes utan kiderult, hogy a gyerek nem ellenfel. most verjek le egy 8 eves gyereket? a dolgot sulyosbitotta, hogy az anyja ott ult mellettunk kb. egy meterre. szoval hagytam hogy megverjen a kis szaros, pedig nem kellett volna, mert miatta nem jutottam tovabb :( mondjuk azert hatalmas elmeny volt igy is, jopar helyi majert sikerult leverni. es persze lett emlekpolo, ingyen kajapia, stb.

hetfon elmentunk Bennel a Dropkick Murphys koncerte. dropkickeknek nem ez volt a legjobb formaja, de tenlyeg csodas volt egy ilyen bandat hazai foldon latni. a jegyar meg rohejes (18$).

amugy a hetem magyarok felkutatasaval telt. egyszeruen padloztam az uj elmenyektol. talalkoztam Csonka tanar urral az egyetem fizika professzoraval (56-os magyar), aztan Kenneth-el (erdelyi szarmazasu) es Ritaval, aki a noi kosarcsapat oszlopos tagja. Kenneth meghivott halaadas napi vacsorara is, tokfozelek lesz :) nem szeretem, de hatalmas gesztus. meselt olyan dolgokat, hogy ihaj. mondta, hogy gyakorlatilag lehetetlen itt bogracsot vagy magyar vizslat beszerezni de neki sikerult, hehe.

szombaton Szilarddal meg meg 3 ismerosevel elmentunk a kozel Albany varosaba, a Novak's Hungarian Restaurant nevu etterembe. nagyon zsir volt!!! 20$-bol ettem gulyast, turos palacsintat, toltott kaposztat, langost es kolbaszt, tehat nem is dragabb, mint otthon egy etterem. ami hibadzott, az a turo a palacsintaban. az itt cream cheesekent forgalmazott turo egyszeruen nem olyan mint otthon. de amugy minden ott volt rendesen, a langos pont olyan mint a bikisi piacon hahahahhaha. kulon erdekesseg, hogy lehetett ra eperszoszt is kerni.

hat ennyi volt kabe az elmult ket het. sok a melo, meg most mar sokkal szivesebben vagyok bent a munkahelyen tovabb, mint az elejen. holnap tartok prezentaciot magyarorszagrol, ma este meg csinalok gulyast, amit elvileg szetosztok holnap... remelem nem baszom el nagyon.